Igazi megtapasztalás...

Nem is igazán tudom, hogy hogyan kezdjem ezt a bejegyzésemet. Igazából egy érdekes, kissé félelmetes megtapasztalásom volt múlt éjjel. Gondoltam megosztom veletek, akik követitek időről időre a bejegyzéseimet. Eddig az életemben nem igazán érdekelt a szellemi világ. Az igazat megvallva nem is igazán tudtam és értettem, hogy miként is működik ez. Tudtam, hogy az úr harcol az ördög ellen, és tudtam, hogy mindketten értem is harcolnak. Ha eddig azt mondtam az életemben, hogy belül harcolok, az azt jelentette, hogy valamit nehezen értek meg, fogadok el, vagy emésztek meg. Az éjjel rájöttem, hogy teljesen félreértelmeztem eddig az egészet. Amiket itt leírok nektek úgy olvassátok kérlek, hogy minden egyes szó így van, így történt, és kitalált vagy meseszerű oldala egyáltalán nincsen. Éjjel álmomban megkörnyékeztem a gonosz szellemek, démonok. Sok furcsa és kellemetlen része volt az álomnak, amire nem igazán emlékszem, és igazából említeni sem nagyon szeretném. Az egyik rész, amire emlékszem, az az volt, hogy volt egy fogasra felakasztott kabát, amibe valahogy indíttatást éreztem, hogy belenyúljak. Amikor ennek az ujjába beletettem a kezeimet, egyszerre a gonoszok lefogták a kezeimet, és a számat is. Nem tudtam segítségért kiabálni, de szabadulni sem. Amikor felijedtem álmomból, éreztem, hogy zsibbad a kezem, pont az, amit lefogtak, és teljesen pánikban voltam. A testem befeszülve feküdt az ágyon, miközben a lelkem harcolt. Éreztem a gonosz és a jó jelenlétét is. Elkezdtem énekelni, és hangosan imádkozni az Úrhoz, hogy adjon megnyugvást és békét. Éreztem, hogy a gonosz nagyon erősködik, hogy megfélemlítsen, és nyugtalanítson, miközben az Úr szépen lassan, de annál erőteljesebben sugározta felém a nyugalmát, és szeretetét. Úgy éreztem, mintha az engem állandóan védelmező angyalok kidobálták volna a gonoszokat, és az Úr felvesz a hatalmas kezébe, és magához ölel. Megnyugvást adott, és egy kezdetleges erőt. Úgy gondolom, hogy én még nem álltam erre készen, hogy bármi ilyen történjen velem, viszont tudom, hogy ha már egyszer el kellett ennek is jönnie, akkor harcolni fogok, és nem engedem, hogy bármi is elválasszon az én Mennyei Atyámtól. Egy kis senkiházi a Sátán, aki csak erőlködik, hogy minél több embert romlottá tegyen.. Soha sem tudnék olyat követni, aki csak magához édesget, de nem érzem egy pillanatig sem a szeretetét, mert neki nincs is olyana. Kérlek imádkozzatok érzem, hogy harcaim közt fény tudjak maradni, és megerősödve tudjam elküldeni a gonoszt melegebb éghajlatra.