Hétfő reggel...

Mint azt ahogy megígértem, hogy első dolgom lesz részletesebb bejegyzést írni, ezért most kelés után most az ágyból írok.:) nem mondanám, hogy kialudtam magam, sőt, csak fáradtabb lettem, szóval, ha valami nagy baromságot fogok írni, akkor ezt tudjátok be fáradtságnak. Hétfőn az amerikai csapatot láttuk vendégül itthon, és nagyon klassz estét töltöttünk együtt, sztorizgatással. Kedden pedig már nem is emlékszem mi történt, ugyanis kicsit régen volt már.:D Szerdán vittük fel a reptérre a csapatot, ami nagyon nehéz volt. Nehéz volt elengedni őket, hiszen annyira szép időt töltöttünk együtt, és az összeset nagyon megszerettem..:) Persze várom őket vissza hamarosan. Csütörtökön pihenés, pénteken suli. Szombaton Karád felé vettem az irányt, ugyanis András szülinapját megünnepeltük. Elég klassz volt. Vasárnap hazajöttem, és most itt vagyok.:) Ez a hét sokkal sűrűbb lesz. Minden napra jut valami tennivaló, vagy hasonló. A szombatot várom a legjobban, nem csak azért, mert hétvége, hanem azért is, mert Pécsre megyünk egy csapattal Nick Vujicic előadására. Végre találkozhatok a rég nem látott barátaimmal, és a házastársammal is.:D Vicces lesz. Persze addig ott van még ó néhány nap, amiket túl kell élni. Tegnap szembesültem azzal, hogy miért nem szeretek beszélni a legnagyobb hülyeségeimről azoknak az embereknek, akik elméletben a legközelebb állnak hozzám. Egyrészt egyből elítélnek, másrészt úgy leosztanak, hogy teljesen padlót fogok. Amikor Billel és Nellevel beszélek, tudom, hogy bármilyen dolgot elmondhatok nekik. Ők a megoldást keresik, és nem azon paráznak, hogy mekkora idióta vagyok. Biztatnak, és nekem pont erre van szükségem. Jó lenne minél több ilyen emberrel rendelkezni. Viszont. Most ideje kikelni az ágyból, és megfejelni a napot.;)

Yey...

Az elmúlt napok elég zűrösen teltek. Érzelmekben nem volt hiány, mert volt, hogy nevettünk, sírtunk, idegesek lettünk, és ehhez hasonló egyéb dolgok. sok dolog adott ezekre okot, de azt hiszem ezekre szokás azt mondani, hogy az élet ilyen. Örülök, hogy kicsit lazább az élet most, persze a szokásos elvárásokkal, de azért mégis 1 feszültség eltűnt végre. Ezért gondoltam, hogy most, hogy van több "szabadidőm", írok többször ide nektek, akiknek számít az aki vagyok, és az ami történik velem. Elsősorban, nagyon jó érzés, hogy végre 3 könyvet kitudtam olvasni, melyek már ezer éve be voltak tervezve, csak soha semmi nem tette lehetővé. Megkaptam a Hobbitot könyvben, és tulajdonosa lehetek egy gyönyörű Tisza cipőnek. :D Apró dolgok, de engem mégis felvidítanak. Ez az egyik legjobb tulajdonságom szerintem: hogy mindennek tudok örülni. Mostanában az alvással eltöltött óráim száma igencsak lecsökkent, így ezen próbálok dolgozni, hogy normálisan tudjam beosztani az időmet. Most is ezt érzem, hogy lecsukódik a szemem, ezért holnap folytatom azt amit elkezdtem. Vegyétek ezt előzetesnek, vagy addig olvassátok el a többi eddigi bejegyzéseimet.:)

Március és árpilis együtt...

Ne haragudjatok, hogy ennyire hanyagoltam mostanság a blogomat. Sok felé voltam, sok mindent csináltam, az élet elhalmozott feladatokkal. Ki mondta, hogy az élet könnyű? Március szokásosan sűrűnek bizonyult. Szülinapok, rendezvények, és fontos feladatok voltak a to-do listán. Többek közt a szakdolgozatommal foglalkoztam, mert ez volt számomra a legfontosabb. Másrészt rengeteget gondolkoztam a szolgálataimon. Melyik mennyire fontos, vagy éppen nem fontos. Vannak szolgálatok, feladatok, melyeket úgy érzem nem nekem találtak ki, és amelyek elvégzésére nincs erőm, se alkalmasságom. Olyan jó lenne néha úgy élni, mint egy kisgyerek. Nem kell semmiér sem aggódniuk, nincsenek tennivalóik, minden lépésük el van tervezve. Ilyenkor mindig a nyár jut eszembe, hogy bárhova kiülhetek, élvezhetem a napsütést, a napsugarait ahogy simogatják az arcomat. Ilyen szabadságot és megkönnyebbülést szeretnék érezni, mert mostanában csak a frusztráltság és feszültség volt jellemző minden feladatra, ami elém került. Akadtak bőven jó dolgok is, mint a barátaimmal való találkozások, kisebb kimozdulások valamerre, és persze az amerikai csapat, akik itt töltöttek kb 10 napot. Őszintén szólva úgy gondoltam először, hogy rendben, fogok nekik fordítani ha szeretnék, de szeretnék inkább éjjel és nappal a szakdolgozatra összpontosítani. Pont az ellentéte lett a tervezettnek az egész. Végig azt akartam, hogy velük együtt lehessek, mert annyira sok boldogságot és szeretetet és fordulatot hoztak az utóbbi néhány napba, hogy egyszerűen nehéz volt elengedni ezeket a jó dolgokat. Nagyon aranyos, szerető szívű ember volt az összes. Már most nagyon hiányoznak már, és alig várom, hogy újra láthassam őket. Április... Még sok szép élmény és rossz dolog is vár rám ebben a hónapban, de imádkozzatok értem, hogy kitartsak.