Itt van az ősz, itt van újra...

Fura, hogy kb augusztus eleje óta nem írtam semmit. Annyi minden történt, annyi felé voltam, hogy nemcsak időm nem volt erre, de igazán kedvem se, hogy csak úgy leüljek, és leírjam a történéseket, gondolatokat. Milyen gondolatokat? Nem is volt időm erre sem kb egész nyáron, és a nyár végén derültek ki számomra a dolgok. Gyökeresen felfordult az életem, mármint a tervezetthez képest, és a gondolataim is a jövőmmel kapcsolatban. Sajnos a szolgálatnak előrébb kell lennie, mint a karriernek, illetve egyéb másnak, ami nem is annyira sajnálni való, mert az áldásözön, amit "cserébe" kapok, jobb mint egy jól kereső állás. Úgyhogy nem mentem oda dolgozni, ahova szerettem volna, illetve terveztem menni. Sokszor eszembe jut mindennap, hogy most hol tartok, mit csinálok, miért, és hogyan. Sokszor elfog a sírás, mert olyan jó lett volna elkezdeni a kis életemet, kicsit önállóbbá válni, és kilépni a világba. Az Úr nem így tervezte el, úgyhogy én csak azt teszem amit az énekben is benne van: I'm waiting, waiting on you Lord. And I am peaceful.... While I'm waiting, I will worship, While I'm waiting i will serve you..... éés majd meglátjuk mi lesz. Iszonyat nehéz elfogadni a körülményeket, és szerintem nem is látszik rajtam, hogy mindennap mennyire sokszor és mélyen őrlődöm ezeken a dolgokon. De hiszem, hogy az áldás nem marad el. Persze szokás szerint minden napra jut valami rossz dolog is. Most is pillanatnyilag elég rosszul érzem magam 1-2 dolog miatt, ami nem úgy alakult, ahogy terveztem, vagy ahogy akartam, illetve teljesen az akaratomon kívül történt meg. Ilyen az élet... De majd minden rendbe jön. Gondoljatok rám sokat.. Szükségem van rá..