hmmmm...

Így ünnepek környékén gondoltam írok pár sort a történésekről, és arról, milyen dolgok körül forog az elmém. Nagyon klassz pár napon vagyok túl. Úgy gondolom, hogy csakis hálás lehetek mindenért ami történt, és mindenkiért, akik részt vettek benne. Először is az ifi karácsony szuper volt. Nagyon jól éreztük magunkat végig, ami ritka dolog volt egy ideig az ifinkben, viszont annyira hálás vagyok azért, mert újra éledtünk, van erőnk. A sok ima meghallgattatott.:) Egytől egyig szeretem az összeset, és hála van a szívemben értük. A következő megemlítendő a családi karácsony. Nagyon jól ünnepeltünk, és nagyon jól éreztük magunkat ilyen szűk körben, bár nem ugyanolyan már, mint annak idején, amikor még mindenki itthon volt, és együtt vidáman ünnepeltünk... most kissé csendesebben sikerült, de ez is nagyon áldott volt. Aztán a gyülekezeti ünnepléses nap.. áááá naagyon klassz volt..:) Sokat beszélgettünk mindenkivel. Gergővel még Big bang theory-t is néztünk, és át is beszéltük.:D Rengeteg kaja volt, rengeteg süti áá...xD cukormérgezésféleség lesz..:D És persze rengeteg szolgálat volt, nem tagadom, hogy elégé el is fáradtam aznap estére. Aztán végül, de nem lezárásképpen, voltunk ma Pécs-Somogyon, hogy meglátogassuk Attiláékat és Mamáékat. Klassz napot töltöttünk el együtt.. őrültködtünk, és persze Madarászék módjára sokat kajáltunk...xD Azért mondtam, hogy ez nem lezárásként, mert pár nap múlva még jön hozzánk Gyula és Géza és Csenge és Ete is..:D Klassz lesz, hogy újra találkozhatunk velük is.. Kb ezerévente szoktunk, de ebben az évben már majdnem ez a harmadik alkalom talán, hogy találkozunk :D A karácsony fényében mindig van újra mit megköszönni az Úrnak, újabb bűnöket megvallani, bár nem éppen a legszebb ajándék, hogy egy rakat piszkos szennyest kap tőlem..:S. Mégis tudom, hogy az igyekvésem és törekvésem a tökéletességre nem hagyja őt hidegen, sőőt.. még a kevésnek számító szolgálataim is mosolyra fakasztják őt.. És ez máris jobb érzéssel tölt el. Régebben nem tudtam, hogyan tegyek a kedvére, ha nem is tudom mit akar és hogyan. Aztán rájöttem.. Nagyon szeretem Apát mosolyogni látni, mert büszke rám, vagy örül annak, hogy segítettem, vagy hogy egyáltalán vagyok neki. És mindig amikor semmi kedvem sincsen szolgálni,vagy éppen szolgálatra megyek, elképzelem, hogy Mennyei Atyám mosolyog, vagy legalábbis fog, mert örül, mert büszke, és vidám, mert érte teszek valamit, mert engedelmes próbálok lenni, és minden feltétel nélkül CSAK NEKI szolgálok. Úgy gondolom, hogy ha egyre jobban növök a hitemben, szorosabb a barátságom Istennek, elkezdek ezzel komolyodni, és szépen sorjában kizáródnak az életemben azok a dolgok, amik oda nem kellők, amik akár olyan dolgok is lehetnek, amikről nem gondoltam volna, hogy rosszak.. Ez olykor félelmetes és szomorú, viszont tudom, hogy ez az út a helyes, az egyetlen, amelyiken lennem kéne, és amíg az Úr diktálja a lépteim irányát, addig semmilyen aggodalomnak és bizalmatlanságnak nincs helye az életemben. Viszont őszintén szólva, nehéz mostanában a jövővel kapcsolatban gondolkozni. A lehetőségek tárháza bezárta ajtaját előttem, és bizony nem tudom, hogy merre is kéne mondjuk 1 év múlva ilyenkor lennem. Mi lesz velem, vagy belőlem? Merre kell lennem? Mi az irány?.. Nehéz a bizonytalanság, mert nehéz úgy nagy hittel előre menni, hogy igen, engem zavar, hogy nem tudom merre is visz ez az út, viszont tudom, hogy az Úr nem vezet bele a dzsindzsásba, hanem bízhatok abban, hogy ezzel válasz kapok a kérdésekre. Igazából efelől a földi gondom csak annyi, hogy sokszor úgy érzem, nincs ki meghallgasson, nincs kinek őszintén elmondhassam, hogy nagyon rossz, hogy sötét a jövő előttem... de egyáltalán már tényleg az rossz, hogy nincs ki lelkesítsen, támogasson, jóóó.. persze a szüleim ilyenek, de na.. nem minden dolog olyan, amivel a szüleimet akarom állandóan nyaggatni, mellesleg anyáék nem a nagy lelkesítésükről híresek..:D.. na mindegy.. szóval ilyenek vannak velem.. de mindezektől a kicsit negatív dolgoktól függetlenül minden rendben van, és klasszul érzem magam, és áldottnak..:)

2. advent...

Ahogy itt fekszem az ágyamban, hallgatom a szél zúgását, és nézem a hóesést, a karácsonyi hangulat tör rám teljesen. Apa húsos káposztát csinált holnapra, melynek illata belengi az egész házat. A kezemben egy bögre forró tea, melyet a saját kvfőzőmmel készítettem, mellettem a meleg radiátor, az ajtómról meg égősor lóg... Egyenlőre így második advent alkalmából elég. Szeretem a karácsonyt. Mindig is szerettem. Ahogy a testvéreimmel összeültünk egy szobába, és azon izgultunk, hogy ki mit fog kapni vagy korán reggel felkeltettük egymást, mert A: ott van a karácsonyfa a nappaliban, vagy B: esik a hóóó! ... A szomorú ebben az, hogy rég nem volt ilyen már. A testvéreim felnőttek, megházasodtak, és "itt hagytak engem". A karácsonyunk ezért is átalakult kissé, viszont mindig örömteli szokott lenni. De azt a hiányt amit a kis butafejűim jelentenek az nem kicsi..:S Nem teljes a kép így. Holnapra készült az ifi szolgálattal, melyre kíváncsi leszek, hogy sikerül. Nagyon remélem, hogy minden rendben lesz, és mindenki örömmel veszi majd. Örülök annak is, hogy az ifjúságunk is átalakult. Pont azok vannak hozzám legközelebb, akik nem kis fejtörést okoztak számomra. Ilyen pl a Hajni. Mindig az volt bennem, h áhh de nagy az arca, te jó ég, ha engem összezárnának vele, akkor nem tudnék vele kb 2 mondatnál többet beszélni :DD.. ebben az a vicces, hogy a konfi előtti 2 hónapban, és most utána is, kb napi szinten telefonálunk, volt hogy órákat. És persze az sms is elmaradhatatlan :D.. Annyira megszerettem, hogy mostmár nem is tudnék meglenni az ő barátsága nélkül. :) Még sorolhatnám az ilyen dolgokat, de nincs sok értelme.. Mindegyik sikersztori, és meglátjuk majd, hogy mi lesz a végeredmény. A sulival mi a helyzet? .. klasszul megy..:D eddig én sem hittem el, de kitűnőre állok, bár még nem kürtölöm széjjel, mert kitudja mi lesz a vége :DD.. Csodálatos, hogy az Úr milyen könnyedén tud segíteni mindenben.. Észre sem veszem, de sorban sikeresek a dolgok körülöttem.:) Kissé érdekesnek tűnhet ez, mivel orbitálisan nagy változások nem észlelhetőek körülöttem, mármint kézzelfoghatóak. A harcaim lecsendesedtek és megoldódtak szépen, sorban. A kérdéseimre válaszokat kaptam, és megnyugodtam. Ennyire mint most, még soha sem voltam bizonytalan abban, hogy 1 év múlva ilyenkor hol leszek. Mégis nagy nyugalommal kérdezgetem Édesatyám, hogy merre szeretne látni, mi a feladatom.. Majd arra is megjön időben a válasz..;)