A hosszú séták évszaka...

Így szeptember végén mostmár talán illendő vmit írnom ide, még akkoris, ha az annyi, hogy Szevasztok! :)Uhh, elképzelhetetlenül sűrű az élet, és pörgős. Pikk-pakk itt van szeptember vége. Azt hiszem nem is a teleporton kéne dolgoznunk Takáccsal, hanem valami időlassítóval, hogy a szép pillanatokat-órákat-napokat-heteket lelassítsa nekünk, tovább tudjuk "éndzsojolni". Ezt először a héten hallottam így ezt az enjoy szót, és szét visítottam magam, hogy mekkora paraszt beszólás. :D na mindegy. A címet azért így fogalmaztam meg, mert az ősz a kedvenc évszakom: előkerülnek a pulcsik, kabátok, a bögrék és a finom teák, az illatos gyertyák; almás pitét sütünk hetente 2szer kb; a természet átöltözik abba a szép ünnepi piros-sárga-barna ruhájába, mellyel kb jelzi számunkra, hogy jön a tél...a második kedvenc évszakom. Lehet ezért még kapok a fejemre, de őszintén szólva, nem szeretem a nyarat, mert iszonyat meleg van. Ha hideg van, feltudsz öltözni akárhány rétegben (az meg egy dolog, hogy úgy nézel ki utána, ahogy), de nyáron ha nagyon meleged van, nem tudod a bőrödet levenni (pedig néha nemártana, ha levehető lenne). Szóval igen.. Ősz. Rengeteget sétálunk ilyenkor, főleg mostanában Ancsával és Bakanccsal. Nagyon kellemes, mert jó a társaság, szép a táj, jó az idő, stb. Ez az ősz olyannak is hat most számomra, hogy egy kiérdemelt pihenő a hosszú, fárasztó, melós nyár után, ami persze áldott volt, meg minden, de fizikailag piszkosul elfáradtam. Végignéztem a Big bang theory összes 7 évadát, kicsit úgy kikapcsolódás miatt, és előhalásztam a zenéket, amiket ezer éve nem hallgattam, főleg a nyári elfoglaltságok miatt. Persze az olvasással is így vagyok. Újra és újra átolvasom a Tolkien könyveimet, kitudja mennyi ideig leszek ilyen szabad, hogy lazán olvasgathatom őket. Azért nem mindig ilyen vidám az élet. Olykor nagyon kitudok akadni, hogy munkanélküli vagyok, hogy itthon vagyok, hogy mi van velem, stbstb. Persze mindennek van miértje, és azért örülök, hogy mindez nem a hanyagságom, vagy a nemakarásom szüleménye, hanem ez a várakozás ideje. Nemsokára végre megtörténik, amit az Úr nekem ígért, és békességet adott felőle, viszont várni nagyon nehéz, főleg ilyen körülményekkel és gondolatokkal. A barátaim és 1-2 testvérem sokat segít ezen gondjaim feldolgozásában. Lehet gáz, de sokszor nem érzem magam elég erősnek azokhoz a dolgokhoz, amiket az Úr elém tesz, hogy tessék, neked adom, csináld Dorkás! Sőt, kimondom... iszonyat gyenge vagyok. Viszont nem hátrálok meg, mert eddig is ezt a hatalmas gyengeséget formálta át igazi erővé, amivel szolgálhattam, szolgálhatok. Sokszor 1-2 szolgálat után csak nézek magam elé nagy bután, hogy te jó ég, mennyire kevés lennék, ha Ő nem lenne ott. Fogalmam sincs, hogy az emberek hogy tudnak meglenni az Úr nélkül. Szóval most ez van velem. Tudom, nem konkretizáltam a dolgokat, hogy hova megyek, mit csinálok, és igaz sokak már tudják, mégis nagyközönség előtt akkor teszem publikussá, amikor a dolgok már megtörténtek. Egyébként megkell, hogy említsem: iszonyatosan szeretem a bodrogi önkéntes tűzoltókat! Rég voltam már ennyire klassz csapatban, és köszi srácok a szeretetet, meg mindent :) És így tudom, hogy a nyár lezárót nem írtam meg, de íme. Nagyon köszi mindazoknak, akikkel időt töltöttünk el, mulattunk, mókáztunk, sírtunk, szomorkodunk, bármi. Nem fogok mindenkit megemlíteni, de azért felsorolok néhányat: Takács, Barbi, Vivi, önkéntes tűzoltók, Árpi, Dorina, Dávid, Éli, Kristály, Márkó, newtonardsi csapat, texasi csapat, Bartokos Tamásék, balatonnetes önkéntesek, Ancsa, Richard, művésztáboros tanárok-diákok, stb. :) Köszi mindenkinek. Szeretlek titeket!