A legjobbak...

Ma annyi emberrel találkoztam, beszélgettem.. Ezek az emberek főleg olyanok voltak, akik nagyon közel állnak a szívemhez, fontos szerepük van az életemben, stb. Hálás vagyok értük, egytől-egyig, de most nem szeretnék az összesről jellemzést írni, hanem csak egyet kiemelek, és róla írok pár sort, ez pedig a legjobb barátom: (tádáááámmmm) Takács Fanni. Róla mit lehet tudni? Hmmm, elsősorban azt, hogy a legjobb barátom már néhány éve, pontosabban 2010 szeptembere óta. A mi kis sztorink ugyanúgy kezdődött, mint a többi olyan emberrel, akik a legkedvesebbek a szívemnek. Ezekkel az emberekkel évekig kerülgetjük egymást, mit sem törődünk a másikkal, mígnem véletlen folyamán rájövünk, hogy rengeteg mindenben ugyanolyanok vagyunk, vagyis ugyanazokat a dolgokat szeretjük, értékeljük, nem szeretjük, akár utáljuk, stbstb. Ilyen számomra Ricsi, Kata, és a csököttek is. Na de Takáccsal is így alakult a dolog. Tök lúzernek néztem, ugyanis osztálytársak voltunk gimiben. Csöndben volt kb végig, én meg nagyszájúan róttam a suli folyosóján a köröket az aktuális emberkékkel. Valahogy mindig hiányzott az, hogy leakadjak valakinél, de nem találtam olyat, akivel ennyire egy húron pendülnék. Aztán véletlenül 12.ben kiderült, hogy Takács szereti a Gyűrűk urát, ami köztudott, hogy én nagyon odavagyok érte. Ez a véletlen is úgy derült ki, hogy a matektanár "büntetésből" egymás mellé ültetett minket. Ezek után beindult a beszéd. Chat falat nyitottunk a matekfüzet szélén; kezdtünk lassan csak angolul beszélni, majd az ebből adódó szókitalációkon éltünk, ezekkel dobálóztunk, kb a mi saját nyelvünkön beszéltünk egymással. Lett egy barátom, akivel igazán jól éreztem magam, és akiről tudtam, hogy akármi is történik, az életemben örökre megmarad. Azóta eltelt elég sok idő. Problémáink persze voltak és vannak olykor, de hát kinek nincsenek; ezek persze mindig megoldódnak, és a barátságunk mindig megtud újulni, illetve egyfolytában gyarapszik. Hálás vagyok nagyon ezért a barátságért, rengeteg erőt merítek belőle, és tudom, hogy mindig számíthatok erre a kis gyagyásra. Ajánlom mindenkinek, hogy figyeljen oda az ilyen legjobb barátságokra! Nagyon könnyen össze lehet törni őket, ha nem figyel az ember. Csak szeressétek és tiszteljétek egymást, ennyi a lényeg. Még úgy végezetül egy ehhez a témához teljesen nem ide passzolót mondanék. Nemrég Panka néni mesélte, hogy olykor felolvassa a bejegyzéseimet Gyuszi bácsinak, szóval innen üzenem a következőt: Szia Gyuszi bácsi! Puszillak, és nagyon szeretlek! :)

December

Fura, már december köszöntött ma be. Igaz a havat még nem hozta, vagy a fenyőfaillatot, esetleg a nagy hideget. Nem, sajnos amiket még jónak mondhatunk még nem jött el. Viszont a tömegnyomor a bevásárlóközpontokban, a hatalmas forgalom, s a sürgölődés elkezdődött. Hiába van már lassan november elseje óta karácsony hangulatom, az ilyen dolgok letörnek közben. Az advent, és később a karácsony a meghittség, a szeretet időszaka kell hogy legyen, nem az eddig elfojtott vásárlási lázé, illetve a kényszeres ünneplésé. Sokan nem szeretik a karácsonyt. Ez nem csak úgy a fejemből pattant ki, hanem kihallatszik az emberekből. És, ha megkérdezem miért, igenis jó magyarázatokat tudnak adni. Nálunk, a családunkban a karácsony, mint egy romantikus tánc megy végig, mióta csak az eszemet tudom. Meghitt, szeretetteljes, kedves, és mértékletes az egész. Mindenki szereti, mindenki várja. Együtt vagyunk, nevetünk, éneklünk, felolvassuk a karácsonyi történetet a Bibliából, majd megajándékozzuk egymást. Az egésznek nem is kéne semmilyen menetrendet felállítani, ugyanis az a lényeg, hogy együtt vagyunk, és jól érezzük magunkat. Sokszor vágyom arra, hogy 1-2 embert elhozzak magunkhoz ilyenkor, hogy lássák, és ők is részt vegyenek ebben az egészben. A szüleim csodálatos emberek, és soha sem fogom elfelejteni az ilyen dolgokat, amiket ilyen széppé tettek számunkra, mint pl a karácsonyokat. Remélem ezt én is tovább tudom majd vinni magammal a családomba, persze ehhez olyan pár is kell. Ez a december elég sűrű is lesz. Nagyon sok a program, a szolgálat, az ünneplés, minden. Még a naptáramat is teleírtam erre az időszakra. Külön ki kellett dolgokat még pluszban írnom, mert nem fért el sehova már. Jónak fogom fel ezt az egészet. Minden alkalom lehetőség a szolgálatra, akár tervezett, akár random. És persze amúgy mindennap elég sok most is a dolog, nincs megállás. Sok ez mellett a harc is, és úgy veszem észre egyre érzékenyebb is lettem. Talán ez nem is olyan rossz, mert mostanában a 100% őszinteség így jön ki belőlem. Emily pedig türelmesen hallgatja ezeket a hülyeségeket.:) (nagyon hálás vagyok érte :DD) Mostanában sok bántás ér, főleg olyan emberektől, akiktől egyáltalán nem vártam volna. Elég nehezen tűröm, ugyanis ezek lazán tördelik a lelkemet, és ilyenkor a szívem olyan helyeken tud fájni, amikről nem is tudtam hogy fájhat. Isten viszont minden nap végén kirakózik a szívemmel, és mire felébredek másnap reggel, újra egyben van a szívem, megerősödve a lelkem, készen az újabb napra, kihívásokra, beszólásokra, áldásokra és örömökre. Ha Ő nem lenne, én már sehol sem lennék. Annyira jó érezni mindennap a kegyelmét, és hogy szeret. És ott van velem mindig, és vigasztal, és magához ölel ha szükségem van rá. Én pedig dicsőítem őt minden körülmény között..