Tedd túl magad rajta...

A mai nap volt a második forgalmi vizsgám, és újra megbuktam. Egyre jobban kudarcnak tudom megélni az ilyen dolgokat. Felborítja bennem azt a maroknyi kis önbizalmat is, és egy súlyt tesz a nyakamba, hogy megint nehéz legyen felállni, túltenni magam ezeken, és újult erővel nekifejelni a tanulásnak, és rávenni magam a kitartásra. Igazából nem is értem, hogy miért vagyok ekkora szerencsecsomag. Az órákon minden tökéletesen megy. A vizsgákon teljesen nyugodtan ülök be, és nyugodtan vezetem végig a kért időt, nem feszengek 1 percet sem, mert egyszerűen nem tudok. De amikor kimondja, hogy: "Sajnálom, de nem sikerült a vizsga...", na attól már egyenesen hányingerem van. Miután kiszállok a kocsiból, elrohanok a legközelebbi eldugott helyre. Ott megrohannak az érzelmek, kitör belőlem a keserves sírás, és újra szerencsétlennek, bénának és tehetetlennek érzem magam. Mintha többé nem lennék képes szinte semmire. Minden élethelyzetben mostanában sokszor a rossz történik velem (vagyis lehet, hogy csak én fogom fel ilyen tragikusnak, de sajnos ez így történt mostanság). Mindenesetre kijövök egy 10-15 perc után arról a helyről, és sokkal erősebbnek érzem magam utána. Elhatározom, hogy: "Oké! Ez most így történt. Legközelebb nem így lesz!"...
És így van. Nem adom fel. Bár magamban elkönyvelem egy kudarcnak örökre kb, de attól még, hogy teljesen bénának és egyéb másnak képzelem magam, ettől még sikerülhet, mert nem vagyok rosszabb se jobb senkinél... Kérlek gondoljatok rám...:)

Mókuskerék ...

Kicsit tényleg mókuskerékben érzem magam most, olyan szempontból, hogy pörög az élet, nincs megállás, nincs pihenő, nincs idő arra, hogy kifújjam magam. A héten kb 3 zh-m lesz, plusz a forgalmi vizsgám is erre hétre jutott..:S.. A konfi szervezés is elég sok időt és energiát elvesz tőlem, de megéri szerintem minden egyes ilyen dologgal való foglalkozás. Szeretek pörögni, szeretem ha megy az élet.
A minap Stanley, Gary és Dave társaságában voltam Pécsen. Nagyon jól éreztük magunkat. Sokat nevettünk és sokat tudtunk mindenféléről beszélgetni. Bár az érdekes volt számomra, hogy a sok kvzó hely közül pont a Sufnit nézték ki maguknak..xD.. Utána meg csak mondogatták, hogy húú milyen menők, hogy 50 évesen ilyen klassz helyen lehetnek, és hogy senkinek sem mondják el, hogy van ilyen, a végén minden észak-ír odajárna..:)... Szóval nagyon klassz napot töltöttem velük.:) Aztán Pécs-Somogyra mentünk a jubileumra. Nagyon sokan voltak, de több mint a fele ismerős arcokból állt.:) Ezért különösen hálás voltam.:) Ott is nagyon jól éreztem magam, főleg hogy rég nem látott emberekkel is összefutottam.:)... Azt hiszem ez a pörgés, ez a nyugalom ami bennem van mostanában, most egy ideig így is marad.:) Nem történnek különösebben nagy dolgok, de amik történnek azok nagyonis jó hatással vannak rám, és úgy érzem valamilyen szinten változok, és változtam is.:)

A másik meg az, hogy az idő nagyon gyorsan halad. Nemrég még beiratkozni mentem a suliba, stb, most meg már zh-kra készülök..:S... Hihetetlen. Mindjárt itt az őszi szünet, aztán novemberben a konfi meg a szalagavatók, stb. Aztán karácsony, és végül 2012. Még igazán nem is tudok mindent felfogni, és az idő még hozzá is segít, hogy így legyen. Amit tudok viszont, hogy kitűztem magam elé végre célokat, és azokat nem vesztem szemem elől. Szeretnék jópár dolgot elengedni, és végre nem úgy gondolkozni, hogy ha ezt vagy azt megteszek mi lesz a következménye. Nem akarok ezeken görcsölni. Ha igazán hajt egy álom, egy cél, akkor tényleg mindent meg kell hogy tegyek érte. És ebben a másik dolog, hogy senki és semmi nem akadályozhat meg benne, csak akkor ha nagyon alapos az indok, és tényleg átgondolandó. Vannak ugyanis bizonyos dolgok, amikre túl nagy hangsúlyt fektettem az utóbbi időben, és pont azok rombolták az életem, mert hagytam, mert nem akadályoztam meg, mert nem vettem észre, hogy nem kell ennyire nagy figyelem azoknak. A jövő a fontos. Az, hogy mi lesz belőlem, mi az utam, igazán mire is vagyok jó. Most ez számít. És az, hogy újra tisztában legyek magammal, a képességeimmel, stb. Gondoljatok rám..:)

Engedd el...

Újra ott tartok, hogy a régi sebek, illetve a nemrég szerzettek felszakadtak, és fájnak, mintha gyógyíthatatlan szívfájdalmam lenne... A régmúlt dolgai visszaköszönnek, apró dolgokban megmutatják magukat, hogy jelezzék: "Héé itt vagyok még mindig! Szeretném szúrni a szemed, és fájdítani a szíved!". És a röhej benne, hogy sikerült is most nekik egy idő után. Egyszerűen fájnak a beteljesületlen dolgok, az elengedett álmok, a kudarcok, a megszakadt barátságok, és egyre csak az jön elém, hogy akkor mire is vagyok elhívatva?... A semmire? Vagy esetleg arra, hogy én legyek a példa a fiatalok előtt majd, hogy: "Na gyerekek, így néz ki egy célját vesztett, kudarcokban profi ember!" 
Nem erre vagyok én. Nem hiszem, hogy ennyire reménytelen vagyok. Simán talpra állok, mint eddig bármiből. Viszont most megint nehéz. Mint egy túra: az emelkedő a legnehezebb, de végül csak van egy egyenes szakasz, vagy lejtő, esetleg pihenő hely. Viszont nem félek attól, hogy így marad minden, nem félek semmitől. Kitartok, ahogy eddig, megyek tovább, és készen állok bármilyen változásra, nyitott vagyok minden új dologra...:)

Észrevettem a szépet...

A minap ahogy begördült az 1.10-es busz a 7-es állásra, figyelmes lettem 1 srácra. Még csak most kezdte a gimnáziumot, egyértelműen levágtam a viselkedéséből. Ami a legjobban meglepett, hogy mennyire berögződötten ragaszkodik az apró szokásaihoz, és egyáltalán nem enged belőle. Ezt abból szűrtem le, hogy vitába szállt egy 70-es éveiben levő öreg nénivel, hogy melyikük ül oda a legelső ülésre a sofőr mögé. Elég lelkesen vitáztak, és érveltek a maguk igaza mellett. Végül meglepetésemre, a néni engedett. Még jobban meglepődtem, amikor felszálltam végül én is a buszra, előttem szállt fel a nénike, és amikor a srác mellett elmentünk a buszon, a srác kinyújtotta rá a nyelvét...-.- gratulálok, hogy egy 15-16 éves fiú így tud viselkedni.

Sajnos ebből azt is leszűrtem, hogy én is sokszor túlságosan ragaszkodok a saját dolgaimhoz, nem állok mindig pozitívan a változtatáshoz. Merész ember vagyok, simán belemegyek bármibe, de jó lenne, ha még bevállalósabb lennék.:).... Akármennyire is rossznak tűnik 1-2 változtatás, lehet, hogy egy idő után csakis a hasznomra fog szolgálni.
A következő az, hogy megjelent teljes életnagyságban az ősz..:) Kicsit örülök is neki, meg nem is. Az örömem benne az az, hogy szeretek hosszú kabátot hordani, főleg, ha olyan szép a kabát, mint az enyém..^^ meg szeretem azt, hogy a levelek színessé válnak, és hogy ilyenkor jobban tudok gyönyörködni a világ szépségében, mint bármikor máskor (kivéve télen).:)... Amit nem szeretek benne, hogy reggelente sötét van, hogy megfagyok a saját szobámban, és hogy ilyenkor kb hetente megtudok betegedni..-.- Háát, ezt már okosabb emberek is megmondták: Minden rosszban van valami jó, és minden jóban van valami rossz.
A konferenciáról még mindig csak annyit tudok mondani, hogy alakul, és fantasztikus..:)... Megvannak az előadóink. Név szerint: Fodor Jani, Szabó Pista és Dan Laci..:).. áldott emberek, mindegyiket nagyon szeretem:)...
Vasárnap volt egy közös dicsőítő alkalmunk a környékbeli gyülikkel. Fantasztikus volt!!!
 Az amikor az egész gyülekezet előtt állunk, mi zenész csapat, és éneklünk, és énekel mindenki előttünk, az valami fantasztikus volt.... Ott helyben egyszerre annyira hálás lettem az életért, a zenéért, a barátaimért akik ott álltak előttem, a szeretetért, ami kézzelfogható volt abban a teremben..:) Hálás lettem Daniért, hogy ennyire fantasztikus embert kaphattam zenésztársnak a dicsőítésben. Hálás lettem minden olyan barátomért, akik most a legtöbbet jelentik számomra, főleg Csenge vagy a Takács, vagy Krisz..:) Csak úgy ott helyben elöntött a megelégedés, hogy szép az élet, hogy észrevettem a szépet.:) Az alkalom végén amikor Tocsával beszélgettem kicsit, azt mondta nekem, hogy olyan jó volt látni, hogy most énekeltem a legjobban eddig, és hogy olyan jó volt látni engem, hogy végig mosolyogtam. Nem tudtam, hogy ennyire látszott rajtam a boldogság. Dani és Timót állt mellettem az utolsó dics szakaszon, és nagyon jó volt velük együtt énekelni.
A nap végén, az ágyamon ülve hálát adtam mindezért, és hogy váratlanul megtalált a nyugalom, és újra megvan a belső békém...:)

I may found...

Nehéz egy gondterhelt, stresszes, zsúfolt életben észrevenni a jót, a szépet, a gyönyörűséget; az ember túl elfoglalt, túl dühös, hogy észrevegye a pici dolgokban rejlő szépséget. Most, hogy az ősz kezd beállni, rászoktam, hogy estefelé, amikor a nap már lemenőben van, kifekszek a fűre az udvarunkon,vagy a hintaágyon. Érzem a nap utolsó sugarait a bőrömön, a friss levegőt, a nyugalmat, a szabadságot, és egy pillanat alatt elfelejtek minden problémát. Egyenként a személyek átfutnak az agyamon: Hol lehet? Merre jár? Mit érezhet most? MI van a szívében?... És ahogy ez megy bennem végbe, érzem, hogy a világ gyönyörű, hogy szeretek élni, hogy boldog vagyok, még akkor is, ha nem veszem észre, vagy csak hirtelen kimondom valakinek: "Az élet nehéz, és fáj nekem!".. 1-1 adódó probléma után egyből hajlamos az ember ezt mondani, miközben ez egyáltalán nem így van. Az élet szép, csak azzá kell tenned. Ez élet nem saját magát irányítja, hanem te magad irányítod a sajátodat, és ha hagyod, hogy rossz legyen, és még ki is mondva elhiszed, hogy az, akkor igenis béna lesz, sőt totál gáz!... Szóval... jó volt észrevenni, hogy : Jéé... Én boldog vagyok, és nem csak ebben a pillanatban, hanem amúgy végig.. Ezt a fűbe kifekvős módszert mindenkinek tudom ajánlani, mert hatásos!

Végre jó hírt is hozhatok nektek!:).. 2 hónap kínlódás után sikerült megírni egy gyönyörű számot, és ezt részben Pécsnek is köszönhetem, hogy az utcáival, és a feelingjével megihletett..:) Ebben a dalban benne van minden, amit akartam, minden amit alapból elképzeltem, és éreztem, ahogy kívülről látom magam egy személyt megtestesítve a dalban.:)..
Tehát ahogy az előbb írtam, a hétvégén Pécsen voltam, és eléggé jól éreztem magam. Az egész környezet, főleg a Végzet hegye megihletett..:).. Úgyhogy inkább csak azt mondom, hogy volt értelme elmenni, mert sikeresen egy dallal a szívemben érzem haza, amit csak papírra kellett vetni (vagyis beírni a sibeliusba..xD) Úgyhogy jeee..:) És már dolgozom azon, hogy 1-2ről legyen felvétel, és ha lesz akkor felnyomom ide nektek..:) Olyan mintha újra szerelmes lennék..xD A song can give you the best feeling..:)