Choose the most important things...

Mostanában elég sokat rinyáltam azért, mert úgy éreztem, hogy egyedül vagyok. Azt gondoltam, hogy alig van 1-2 ember akinek kiönthetem a szívem, akivel megoszthatom a jó és a rossz dolgaimat. A múlthéten és ezen a héten rájöttem, hogy hülye vagyok..xD.. Nincs is igazán szükségem arra, hogy 5ezren körülvegyenek, állandóan velem vagy mellettem legyenek, egy idő után idegesítene. Megszoktam mostanában, hogy inkább egyedül megyek mindenhova, egyedül csinálok mindent, de mégis nyitottabban, nem úgy mint tavasszal, amikor a szüleim szóltak már, hogy jöjjek már ki néha a kis világomból, és vegyem észre az életet magam körül.. Akkor volt is rá okom, hogy full depis legyek, most meg nincs, mégis inkább magam vagyok.. Furcsa érzés, ha azt gondolják és mondják rólad, hogy húú mennyire kedves, jófej, nyitott akárki vagy, miközben te teljesen zártnak érzed magad, aki nem tud megnyilvánulni az emberek és a világ felé. Hogy őszinte legyek, sokszor nem is akarok. Amikor nyitott vagyok túl sebezhetővé teszem magam, és sokszor ráfáztam, ezért inkább nem éri meg. Inkább leszek egy magamnak való magábaforduló ember, mint egy olyan akinek nyitott könyv az élete, és simán belekötnek, meg átgázolnak rajta. Viszont ezek ellenére azt érzem, hogy az élet nem is olyan béna, sőt: élvezem:).. Sok embernek köszönhetem ezt, és hálás vagyok, hogy ennyire nyugis most kb minden. Persze mindig vannak idióták akik azon fáradoznak, hogy megnehezítsék az életemet, de nem igazán foglalkozok ezekkel mostanában.

A konfiról annyit, hogy készülőben van. Én már nagyon várom, nagyon klassz lesz:):)..

Türelmet és szeretetet gyakorolni...

A mindennapi fáradtság, stressz, feszültség, embertelenség sokszor ingerültté teszi az embert, sőőt.. durván szeretetlenné és türelmetlenné. Ebben nincs kivétel... mindenkivel előfordul, és mindenkivel megtörténik, nem is kevésszer. Ilyenkor vagyunk a leghajlamosabbak arra, hogy egyrészt belegázoljunk másokba, másrészt önzőbbek legyünk. Lehet hivatkozni mindenféle fáradtságra, illetve ingerültségre, meggondolatlanságra, de akkor sem leszel ettől kivétel.. Ha van egyféle kép rólad az emberekben, és nem azt szokták meg tőled, hogy egy népművészeti agyagedény vagy velük, akkor egy idő után ezt fogják elvárni tőled, és rossz lesz nekik, ha nem "megszokottan" viselkedsz. Rontja az imidzsed, a véleményeket, stb. Mi előtt 1-1 szót kiejtünk, a legutolsó "A"betűig át kell gondolni mit mondunk, mert mindegyik szónak nagy súlya van, illetve következménye, stb. Ezeket csak azért osztom meg veletek, mert a napokban beleestem ebbe a hibába.:S.. És kellemetlen volt, főleg nekem, mert nagyon szégyelltem magam.:S.. úgyhogy tényleg csak buzdítani tudok mindenkit arra, hogy figyeljen az ilyen dolgokra oda, mert tényleg nagyon fontos.

Segítség...

Az idei konfit már szervezzük ezerrel. Témája a segítség, vagyis segítségnek lenni egymás és mások felé... Azért nagyon jó ez a téma, mert tényleg sokszor azt sem tudjuk, hogy 1-2 emberhez hogyan szóljunk hozzá, mit tehetnénk érte, ami egyrészt az épülésére válik, másrészt megjavul.
Először is fel kell mérnünk egymás értékrendjét. Ez azért fontos, mert minden embernél változik ez, és még okot is tudnak rá adni, hogy bizonyos dolgokat mért helyeznek előbbre, vagy éppen szorítanak háttérbe. Érdekes dolgok szoktak ezekből kijönni, legalábbis számomra azok.:) Szóval először is meg kell tanulnunk, hogy a másiknak mi is a fontos, hogy utána beletudjuk magunkat képzelni a helyzetébe, fel tudjuk fogni miért is "rinyál". Aztán fel kell áldozni az időnket erre, hogy foglalkozzunk vele, odafigyeljünk rá, feláldozzuk esetleg az érzéseinket, érzelmeinket a témával, vagy esetleg a személlyel kapcsolatban. Talán egyszer kifizetődő lesz az igyekezet és az odafigyelés.:).. A legfontosabb ami kell a segítségnyújtáshoz, hogy feltétel nélkül, szeretettel csináljuk. Nem kényszerrel, vagy csak azért mert el kell valamivel ütni az időt!.. Ennek a lényege az, hogy kilépj az önző világodból, és észrevedd, hogy élnek rajtad kívül még a földön, vannak érzéseik, és segítségre szorulnak, lehet, hogy pont a tiédre. Néha apró, pici dolgokon kitudunk akadni, aztán valaki elmondja az élethelyzetét, és azt gondolod, "Húúú, akkor én miért is rinyálok folyton hülyeségekért??". 1-1 ilyen helyzetből tanulhat is az ember. Történik valami, és lesz következménye, általában elég súlyos.
Tehát a segítséggel építesz, nem csak a személyt akit segítesz, hanem magadat is. Megóvod a lényeg attól, hogy belemenj sok ilyen hülyeségbe. Sokan azt gondolnák amúgy erről, hogy semmi értelme.. Segítesz, de nem hallgat rád, vagy nem engedi, hogy segíts, stb. Nincs olyan, hogy nem éri meg!.. Egyrészt a szándék a fontos, és ezt úgyis belátja majd egy idő után,... sőőt!!: igényelni fogja a törődésed, és a segítő kezed..:).. Szóval ne add fel a segítséget! Lehet, hogy ez a kis védenced kiakaszt, néha elküldenéd messzire, de ne tedd! légy alázatos és kitartó... és akkor minden helyre fog jönni:) Hajrá!