2014...

Ez a 2014 hangzik a legszebben számomra, az összes 2000-es év közül. Örülök ennek az évnek. Sok új lehetőséget kapok, és sok változás történik majd. 2 évvel ezelőtt azt hittem, hogy ebben az évben már megházasodok, lesz egy normális, klassz párom; normális munkám lesz, amely állandó, és végigkíséri az életem, stbstb. Igazából eddig ilyesmik nem történtek. Főleg a munka körül jár az eszem, meg az életem. Nemsokára lejár a szerződésem itt, és várom a folytatást, hogy most mi lesz. Rájöttem, hogy az a dédelgetett hit, hogy állandóan ugyanott fogok lenni, az semmiképp sem kivitelezhető nálam, legalábbis egy ideig most nem. Szeretnék tanulni, nem konkrétan iskolában feltétlenül, hanem az élet iskolájában. Vágyok arra, hogy minél többféle szituációba belekeveredjek, szolgálatokat kipróbáljak, hogy az életemben az elém kerülő kihívásokat jól tudjam kezelni, és túllépni. Amit most látok egyenlőre, hogy valamiféle misszió lesz az egész életem a következő 1,5 évben. Addig lesz időm gondolkozni, és meghallani az Úr hangját, hogy elmondja, mi is a terve velem, merre akar látni, hol akarja, hogy letelepedjek. Kb úgy állok hozzá, hogy mindegy, csak álljon az élet szolgálatból is, illetve nyugodtabb legyen, mint most azért (egy idő után ugyanis elég tud lenni :D). Sokszor érzem a békétlenséget, melyet lehet nem kéne. Fogalmam sincs, néha miért tör rám. Aztán, amikor kicsit tisztábbak a dolgok számomra, rájövök, hogy talán csak a bizonytalanságból való félelem szüleménye ez a nyugtalanság. Amikor nem érzem az áldást és a békességet valamin, az általában bejön, hogy nem úgy kell cselekednem, nem úgy kell tennem, éreznem, stb. Lehet ez olyan, hogy munkalehetőség, de nincs a békesség, akkor nem vállalom; vagy lehet kapcsolati is, ha nincs nyugalom, otthagyom az egészet. Sokszor eszembe jut, hogy mások is ugyanígy harcolnak e, mint én. De aztán egyből beugrik édesapám. A mostani szolgálatomat kettőnk közül én viselem jobban, mint ő. Sokat szenved, ha szenvedni lát engem, és ha ilyen "apróság" miatt ilyen harcai vannak, akkor a saját életében lévő dolgok mekkora harclavinák lehetnek. Büszke is vagyok rá, hogy ilyen apám van. Persze ez csak egy példa, mert rengeteg ilyen embert ismerek. Sokszor olyan nehéz várni. Nagyon nehéz várni az áldásokra; nehéz várni az ígért dolgokra. Azt hinném már sokszor, hogy nem kapom már ezeket meg soha, de aztán mégis, pont akkor, amikor nem számítok rá, illetve amikor a türelmem már a végéhez ér. Sokmindennel vagyok most is így. Ha gondoltok rám, imáztok értem tegyétek ezért: legyek kitartó és türelmes. Általában a türelem az alap dolog nálam, nagyon az tudok lenni. Viszont hetekig, hónapokig, évekig várni bizonyos dolgokra,... na az kitudja készíteni az agyam és a türelmem rendesen. :) Puszillak titeket, és áldott hetet.