A legjobbak...

Ma annyi emberrel találkoztam, beszélgettem.. Ezek az emberek főleg olyanok voltak, akik nagyon közel állnak a szívemhez, fontos szerepük van az életemben, stb. Hálás vagyok értük, egytől-egyig, de most nem szeretnék az összesről jellemzést írni, hanem csak egyet kiemelek, és róla írok pár sort, ez pedig a legjobb barátom: (tádáááámmmm) Takács Fanni. Róla mit lehet tudni? Hmmm, elsősorban azt, hogy a legjobb barátom már néhány éve, pontosabban 2010 szeptembere óta. A mi kis sztorink ugyanúgy kezdődött, mint a többi olyan emberrel, akik a legkedvesebbek a szívemnek. Ezekkel az emberekkel évekig kerülgetjük egymást, mit sem törődünk a másikkal, mígnem véletlen folyamán rájövünk, hogy rengeteg mindenben ugyanolyanok vagyunk, vagyis ugyanazokat a dolgokat szeretjük, értékeljük, nem szeretjük, akár utáljuk, stbstb. Ilyen számomra Ricsi, Kata, és a csököttek is. Na de Takáccsal is így alakult a dolog. Tök lúzernek néztem, ugyanis osztálytársak voltunk gimiben. Csöndben volt kb végig, én meg nagyszájúan róttam a suli folyosóján a köröket az aktuális emberkékkel. Valahogy mindig hiányzott az, hogy leakadjak valakinél, de nem találtam olyat, akivel ennyire egy húron pendülnék. Aztán véletlenül 12.ben kiderült, hogy Takács szereti a Gyűrűk urát, ami köztudott, hogy én nagyon odavagyok érte. Ez a véletlen is úgy derült ki, hogy a matektanár "büntetésből" egymás mellé ültetett minket. Ezek után beindult a beszéd. Chat falat nyitottunk a matekfüzet szélén; kezdtünk lassan csak angolul beszélni, majd az ebből adódó szókitalációkon éltünk, ezekkel dobálóztunk, kb a mi saját nyelvünkön beszéltünk egymással. Lett egy barátom, akivel igazán jól éreztem magam, és akiről tudtam, hogy akármi is történik, az életemben örökre megmarad. Azóta eltelt elég sok idő. Problémáink persze voltak és vannak olykor, de hát kinek nincsenek; ezek persze mindig megoldódnak, és a barátságunk mindig megtud újulni, illetve egyfolytában gyarapszik. Hálás vagyok nagyon ezért a barátságért, rengeteg erőt merítek belőle, és tudom, hogy mindig számíthatok erre a kis gyagyásra. Ajánlom mindenkinek, hogy figyeljen oda az ilyen legjobb barátságokra! Nagyon könnyen össze lehet törni őket, ha nem figyel az ember. Csak szeressétek és tiszteljétek egymást, ennyi a lényeg. Még úgy végezetül egy ehhez a témához teljesen nem ide passzolót mondanék. Nemrég Panka néni mesélte, hogy olykor felolvassa a bejegyzéseimet Gyuszi bácsinak, szóval innen üzenem a következőt: Szia Gyuszi bácsi! Puszillak, és nagyon szeretlek! :)