December

Fura, már december köszöntött ma be. Igaz a havat még nem hozta, vagy a fenyőfaillatot, esetleg a nagy hideget. Nem, sajnos amiket még jónak mondhatunk még nem jött el. Viszont a tömegnyomor a bevásárlóközpontokban, a hatalmas forgalom, s a sürgölődés elkezdődött. Hiába van már lassan november elseje óta karácsony hangulatom, az ilyen dolgok letörnek közben. Az advent, és később a karácsony a meghittség, a szeretet időszaka kell hogy legyen, nem az eddig elfojtott vásárlási lázé, illetve a kényszeres ünneplésé. Sokan nem szeretik a karácsonyt. Ez nem csak úgy a fejemből pattant ki, hanem kihallatszik az emberekből. És, ha megkérdezem miért, igenis jó magyarázatokat tudnak adni. Nálunk, a családunkban a karácsony, mint egy romantikus tánc megy végig, mióta csak az eszemet tudom. Meghitt, szeretetteljes, kedves, és mértékletes az egész. Mindenki szereti, mindenki várja. Együtt vagyunk, nevetünk, éneklünk, felolvassuk a karácsonyi történetet a Bibliából, majd megajándékozzuk egymást. Az egésznek nem is kéne semmilyen menetrendet felállítani, ugyanis az a lényeg, hogy együtt vagyunk, és jól érezzük magunkat. Sokszor vágyom arra, hogy 1-2 embert elhozzak magunkhoz ilyenkor, hogy lássák, és ők is részt vegyenek ebben az egészben. A szüleim csodálatos emberek, és soha sem fogom elfelejteni az ilyen dolgokat, amiket ilyen széppé tettek számunkra, mint pl a karácsonyokat. Remélem ezt én is tovább tudom majd vinni magammal a családomba, persze ehhez olyan pár is kell. Ez a december elég sűrű is lesz. Nagyon sok a program, a szolgálat, az ünneplés, minden. Még a naptáramat is teleírtam erre az időszakra. Külön ki kellett dolgokat még pluszban írnom, mert nem fért el sehova már. Jónak fogom fel ezt az egészet. Minden alkalom lehetőség a szolgálatra, akár tervezett, akár random. És persze amúgy mindennap elég sok most is a dolog, nincs megállás. Sok ez mellett a harc is, és úgy veszem észre egyre érzékenyebb is lettem. Talán ez nem is olyan rossz, mert mostanában a 100% őszinteség így jön ki belőlem. Emily pedig türelmesen hallgatja ezeket a hülyeségeket.:) (nagyon hálás vagyok érte :DD) Mostanában sok bántás ér, főleg olyan emberektől, akiktől egyáltalán nem vártam volna. Elég nehezen tűröm, ugyanis ezek lazán tördelik a lelkemet, és ilyenkor a szívem olyan helyeken tud fájni, amikről nem is tudtam hogy fájhat. Isten viszont minden nap végén kirakózik a szívemmel, és mire felébredek másnap reggel, újra egyben van a szívem, megerősödve a lelkem, készen az újabb napra, kihívásokra, beszólásokra, áldásokra és örömökre. Ha Ő nem lenne, én már sehol sem lennék. Annyira jó érezni mindennap a kegyelmét, és hogy szeret. És ott van velem mindig, és vigasztal, és magához ölel ha szükségem van rá. Én pedig dicsőítem őt minden körülmény között..