A legjobbak...

Ma annyi emberrel találkoztam, beszélgettem.. Ezek az emberek főleg olyanok voltak, akik nagyon közel állnak a szívemhez, fontos szerepük van az életemben, stb. Hálás vagyok értük, egytől-egyig, de most nem szeretnék az összesről jellemzést írni, hanem csak egyet kiemelek, és róla írok pár sort, ez pedig a legjobb barátom: (tádáááámmmm) Takács Fanni. Róla mit lehet tudni? Hmmm, elsősorban azt, hogy a legjobb barátom már néhány éve, pontosabban 2010 szeptembere óta. A mi kis sztorink ugyanúgy kezdődött, mint a többi olyan emberrel, akik a legkedvesebbek a szívemnek. Ezekkel az emberekkel évekig kerülgetjük egymást, mit sem törődünk a másikkal, mígnem véletlen folyamán rájövünk, hogy rengeteg mindenben ugyanolyanok vagyunk, vagyis ugyanazokat a dolgokat szeretjük, értékeljük, nem szeretjük, akár utáljuk, stbstb. Ilyen számomra Ricsi, Kata, és a csököttek is. Na de Takáccsal is így alakult a dolog. Tök lúzernek néztem, ugyanis osztálytársak voltunk gimiben. Csöndben volt kb végig, én meg nagyszájúan róttam a suli folyosóján a köröket az aktuális emberkékkel. Valahogy mindig hiányzott az, hogy leakadjak valakinél, de nem találtam olyat, akivel ennyire egy húron pendülnék. Aztán véletlenül 12.ben kiderült, hogy Takács szereti a Gyűrűk urát, ami köztudott, hogy én nagyon odavagyok érte. Ez a véletlen is úgy derült ki, hogy a matektanár "büntetésből" egymás mellé ültetett minket. Ezek után beindult a beszéd. Chat falat nyitottunk a matekfüzet szélén; kezdtünk lassan csak angolul beszélni, majd az ebből adódó szókitalációkon éltünk, ezekkel dobálóztunk, kb a mi saját nyelvünkön beszéltünk egymással. Lett egy barátom, akivel igazán jól éreztem magam, és akiről tudtam, hogy akármi is történik, az életemben örökre megmarad. Azóta eltelt elég sok idő. Problémáink persze voltak és vannak olykor, de hát kinek nincsenek; ezek persze mindig megoldódnak, és a barátságunk mindig megtud újulni, illetve egyfolytában gyarapszik. Hálás vagyok nagyon ezért a barátságért, rengeteg erőt merítek belőle, és tudom, hogy mindig számíthatok erre a kis gyagyásra. Ajánlom mindenkinek, hogy figyeljen oda az ilyen legjobb barátságokra! Nagyon könnyen össze lehet törni őket, ha nem figyel az ember. Csak szeressétek és tiszteljétek egymást, ennyi a lényeg. Még úgy végezetül egy ehhez a témához teljesen nem ide passzolót mondanék. Nemrég Panka néni mesélte, hogy olykor felolvassa a bejegyzéseimet Gyuszi bácsinak, szóval innen üzenem a következőt: Szia Gyuszi bácsi! Puszillak, és nagyon szeretlek! :)

December

Fura, már december köszöntött ma be. Igaz a havat még nem hozta, vagy a fenyőfaillatot, esetleg a nagy hideget. Nem, sajnos amiket még jónak mondhatunk még nem jött el. Viszont a tömegnyomor a bevásárlóközpontokban, a hatalmas forgalom, s a sürgölődés elkezdődött. Hiába van már lassan november elseje óta karácsony hangulatom, az ilyen dolgok letörnek közben. Az advent, és később a karácsony a meghittség, a szeretet időszaka kell hogy legyen, nem az eddig elfojtott vásárlási lázé, illetve a kényszeres ünneplésé. Sokan nem szeretik a karácsonyt. Ez nem csak úgy a fejemből pattant ki, hanem kihallatszik az emberekből. És, ha megkérdezem miért, igenis jó magyarázatokat tudnak adni. Nálunk, a családunkban a karácsony, mint egy romantikus tánc megy végig, mióta csak az eszemet tudom. Meghitt, szeretetteljes, kedves, és mértékletes az egész. Mindenki szereti, mindenki várja. Együtt vagyunk, nevetünk, éneklünk, felolvassuk a karácsonyi történetet a Bibliából, majd megajándékozzuk egymást. Az egésznek nem is kéne semmilyen menetrendet felállítani, ugyanis az a lényeg, hogy együtt vagyunk, és jól érezzük magunkat. Sokszor vágyom arra, hogy 1-2 embert elhozzak magunkhoz ilyenkor, hogy lássák, és ők is részt vegyenek ebben az egészben. A szüleim csodálatos emberek, és soha sem fogom elfelejteni az ilyen dolgokat, amiket ilyen széppé tettek számunkra, mint pl a karácsonyokat. Remélem ezt én is tovább tudom majd vinni magammal a családomba, persze ehhez olyan pár is kell. Ez a december elég sűrű is lesz. Nagyon sok a program, a szolgálat, az ünneplés, minden. Még a naptáramat is teleírtam erre az időszakra. Külön ki kellett dolgokat még pluszban írnom, mert nem fért el sehova már. Jónak fogom fel ezt az egészet. Minden alkalom lehetőség a szolgálatra, akár tervezett, akár random. És persze amúgy mindennap elég sok most is a dolog, nincs megállás. Sok ez mellett a harc is, és úgy veszem észre egyre érzékenyebb is lettem. Talán ez nem is olyan rossz, mert mostanában a 100% őszinteség így jön ki belőlem. Emily pedig türelmesen hallgatja ezeket a hülyeségeket.:) (nagyon hálás vagyok érte :DD) Mostanában sok bántás ér, főleg olyan emberektől, akiktől egyáltalán nem vártam volna. Elég nehezen tűröm, ugyanis ezek lazán tördelik a lelkemet, és ilyenkor a szívem olyan helyeken tud fájni, amikről nem is tudtam hogy fájhat. Isten viszont minden nap végén kirakózik a szívemmel, és mire felébredek másnap reggel, újra egyben van a szívem, megerősödve a lelkem, készen az újabb napra, kihívásokra, beszólásokra, áldásokra és örömökre. Ha Ő nem lenne, én már sehol sem lennék. Annyira jó érezni mindennap a kegyelmét, és hogy szeret. És ott van velem mindig, és vigasztal, és magához ölel ha szükségem van rá. Én pedig dicsőítem őt minden körülmény között..

Gondolataim...

A napjaim kezdenek teljesen ugyanolyanok lenni. Iszonyúan dühít, és idegesít a dolog. Megszoktam túlságosan is, hogy mindennap valami őrültség, valami szokatlan történt, vagy ha nem is, akkor sem volt 2 ugyanolyan napom, kb soha. Most, hogy viszonylag teljesen le vagyok kötve, nehéz megoldani azt, hogy bármi újat is csinálhassak, főleg falun kívül. azt ne számítsuk, amikor anyáért el kell menni, vagy stb. Egy kutyasétáltatásra ha van erőm egy nap után, már boldog vagyok, és ebbe így belegondolva csak elkeseredni tudok, egyszerűen gáz ez, úgy ahogy van. Sokat gondolkozom munka közben, hogy miket fogok művelni, majd ha lesz tényleg szabadidőm, de nem ám amolyan téli szünetféle, vagy hasonló, hanem tényleg, amikor már nem lesz ez a munka, stb. Szeretnék már egy nagyot utazni, kb akárkivel, aki bevállal egy spontán utazást, kirándulást, akár gyalog, akár kocsival, busszal, vonattal, repülővel, hajóval.. jah és a bicikli is jöhet :D. Ezek a spontán dolgok úgy hiányoznak! Az, hogy most a szabadságom sokkal korlátozottabb, kb lelkileg klausztrofóbiás lettem, és érzem, hogy valamelyest depresszió kezd körülölelni. Tök fura, mert ilyet még nem éreztem normálisan, tök új ez az egész, és egyszerűen kb kezelni sem tudom. Sajnos viszont ezt egyedül tudom, és akarom is megoldani. Irtó nehéz dolgozni, és igaz, elfogadtam ezt az egészet, mégis még mindig lassan tudom feldolgozni. Amikor rám tör a szívfájdalom, csak ott helyben elkezdek énekelni, mert ez mindig megnyugtat, erőt ad; és sokszor elérzékenyülve, sírva, elkeseredve is, de éneklem mindennap: Blessed be you name on the road marked with suffering, though there's pain in the offering, blessed be your name... A tréfa nekem az egészben, hogy sokan jönnek munka közben oda hozzám, hogy: Gondolj rám kérlek; Imádkozz értem, stbstb. És közben kapok annyi erőt, hogy igenis tudok másokért is imádkozni, elviselni, elhordozni a terheimet, és dicsőíteni is az Urat a kegyelméért, a hűségéért, a nehézségekért, és az erőért, amit minden napra megad. Annyira gyengének és kevésnek érzem magam ehhez kb mindig, de aztán összejön a dolog, és mindennap ugyanúgy vezet, és tart, és megerősít az Úr. Hálásabb nem is lehetnék. Sokszor jut eszembe Jób, és szeretnék olyan lenni, mint ő. Egyébként nem is meséltem, de van egy nagyon rendes, kedves, aranyos új barátnőm, mégpedig Emily. Nagyon szeretem, és nagyon hálás vagyok érte.:) Kérlek akkor én meg titeket: Gondoljatok rám, és imádkozzatok értem.:)

Hmmm...

A mai nap, ahogy rákukkantottam a naptárra, meglepően mellbe vágott. Tejóéééég!! Mindjárt vége ennek az évnek is, hiszen csak most kezdődött, mintha tegnap lett volna, hogy január elsején csak feküdni tudtam a meghalt hátam miatt; utána meg az ifi farsang; a Krisna-völgy látogatás; a szerelembeesés a Puszta-toronnyal; az amerikai csoport látogatása; a szakvizsgák; a partyk; zenetábor; Miskolc; Balaton-net; Békési konfi; Bodrogi konfi, és máris november, majd december. Hihetetlen gyorsan eltelt az idő. Lassan listába kéne foglalni mik voltak ebben az évben. Nemrég elkezdtem gondolkozni, hogy muszáj lesz leírnom ezeket, mert a gyerekeimnek, unokáimnak majd elakarom mesélni, milyen őrültségeket csináltunk mi "annak idején". Apáéknál csak úgy évek során derülnek ki a dolgok, és nem mondanak lassan kb már újat, és ez zavaró. Ez kb olyan Így jártam anyátokkal stílusú összeírás lesz. :D A hétvége klassz volt. Jártam Itáliában, és Szlovéniában pár óra erejéig. Klassz volt nagyon. Látni a hegyeket, a tengert. Trieszt egyszerűen gyönyörű. Kilépve oda a tenger mellé, felnézni a hegyoldalba meredeken beépített szűk utcákra, házakra: egyszerűen elfeledtette velem minden problémámat, rossz érzésemet, bánatomat, szorongásomat. Szívesen maradtam volna még egy kicsit, kb örökre, de itthon meg számítanak rám kb. Ma zenéltünk gyüliben is, ami elég jóra sikerült. Rájöttem arra, hogy nem is a csapattal van gond, hanem velem. Mégpedig az, hogy félek. Lehet nem látszik rajtam, de nem csak a zenélésben félek sokszor, hanem kb mindenben. Az élet egyik területéről sem tudom elmondani, hogy teljesen magabiztos vagyok ebben, vagy abban. Egyszerűen nem. Mert mindenhez, amihez hozzáfogok, érzem, hogy nem akarok csalódni, nem akarom elrontani, tökéleteset szeretnék, és csak olyat. Persze ebből fakad ez a sok csalódás, stb, és természetesen a félelem. A konfin Tocsa beszélt a félelmekről. Már bánom, hogy nem jegyzeteltem, de nagyon bátorító dolgokat mondott el. Nem mondanám, hogy egyből elszállt minden félelmem, viszont valamelyest helyre rázott. Amikor félek valamitől, egyedül érzem magam, és ezért totálisan elgyengülök, és kb semmit sem lehet velem kezdeni. És utálom ezt az érzést, és sajnos ez túl gyakran előfordul. Egyszerűen nem értem, miért vagyok ekkora nyuszi. :D persze ez termeli azt, hogy a magabiztosságom tartósan a 0 alatt van, és nehéz feljebb hozni. Próbálkozom javítani a helyzeten, és megerősödni, hiszen gyenge emberrel senki sem tud semmit sem kezdeni. Gondoljatok rám sokat. Azért ennyi feltornázta a magabiztosságot, hogy nyár óta sikerült leadnom 10 kilót. Szerintem nem sok minden látszik rajtam, mert változást pl a tükörben nem látok, de hallom a pozitív nyilatkozásokat olyanoktól is, akikkel mindennap együtt vagyunk. Én csak annyiból érzékelem jobban, hogy 1 mérettel kisebb nadrágot kell már hordanom..xD még decemberig egy 10es lefog menni. Im working on it.;) Drukkolást szeretnék.

Bemutatkozás...

Íme a kis vázlatos bemutatkozásom. madarász Dorkás Anna vagyok. Bodrogi, mióta élek. 93as év szülöttje vagyok, júliusi, ráadásul egy gyönyörű csütörtöki nap volt a szerencsés. 8 testvérem van: 3 fiú és a többi lány. Imádom az összeset.:) Édesanyám és édesapám a világ legklasszabb emberei: Apa az Úr szeme fénye, és Anya a legcsodálatosabb teremtés. Szeretek zenélni, énekelni. Odavagyok a dallamos zenékért, amik feldobnak, vagy jók a szövegei, vagy elgondolkoztatnak. A gitár, a zongora és a hegedű a minden. A hangjuk egyszerre megőrjít és megnyugtat. Néhány plusz: kedvenc író: J.R.R. Tolkien, Gadár Ákos, G.R.R. Martin, Suzanne Collins kedvenc költő: Bujdosó Krisztián, Juhász Gyula kedvenc könyv: Gyűrűk ura 1-2-3, A hobbit (A babó), Trónok harca kötetek, Éhezők viadala 1-2-3 Oda vagyok a DC és Marvel hősökért, főleg Green Lantern és Batman viszi a pálmát. kedvenc filmek: Gyűrűk ura 1-2-3, A hobbit, A zöld lámpás, District 9, stb. kedvenc sorozat: The Big Bang Theory, Borgiák, How I met your mother kedvenc színész: Neil Patrick Harris, Jim Parsons, Ian McKellen, Ryan Reynolds kedvenc színésznő: Rachel McAdams kedvenc rendező: Peter Jackson kedvenc képregényrajzoló: Ivan Reis néhány kedvenc banda: Sidewalk prophets, Supernem, Bellarive, Ed Sheeran, John Buttler Trio, Capital kings, Hawk Nelson, Jaron Gray, Kutless, Piano Guys, Mikeschair, David Phelps, Noel Richards, Parachute Band, Casting crowns, Rascal flats, Soerii & Poolek, The script, Simon and Garfunkel, Owl city, stb. kedvenc zenészek: Howard Shore, Jimmi Hendrix, Jaco Pastorius, Eric Clapton, Richard Bona, Marcus Miller, John Buttler kedvencem a zöld, a kék és a piros. Szeretem a szabadságot, és mindent ami ezt az érzetet adja. Az őszinteséget, a nyitottságok, az őrülteket. Nincs se barátok se párválasztás terén ideálom, ugyanis az ember külseje semmit sem jelent, csak az, milyen értékeket hordoz magában. Fontos a tisztelet, az egyetértés, az hogy a barátság/kapcsolat harmonikus legyen. Számomra fontos, hogy minél több olyan dologért legyünk oda, amit mindketten szeretünk, és nem a két totál ellentét. A spontaneitás már csak olyan extra, amiért hálás vagyok, ha megvan a barátaimban. Egyébként fantasztikus barátaim vannak, egytől egyig.;) Ha nem elég, akkor lehet reklamálni..:D

Nézz előre...

A hétvégi dolgokat nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar helyre tudom tenni a fejemben. Bár még a "gyógyulás" nem 100%os, érzem, hogy máris jobb a helyzet. A mai nap szép volt.:) A sok ostobasággal, haraggal, napsütéssel, nevetéssel, fáradtsággal együtt... úgy ahogy csak volt.:) A holnapi napom szabad lesz, és szerdán sincs menés sehova, bár úgytűnik Pécs-somogyra megyünk. Igyekszem kipihenni magam, sokat gondolkozni, és az elhanyagolt dolgokkal újra teljes egészében foglalkozni. Gyűrűk ura és Trónok harca; kakaó és juharfa szirupos gofri; nyugodt alvás és hosszú séták; zenélés és olvasás...:) A hétvégéről inkább később írok.. addig is tudjátok, hogy köszönöm a sok értem elmondott imát.:)) Klasszak vagytok! Amúgy befutott egy új "követőm" is itt a blogon, aki személyesen írt, hogy legyek szíves kicsit bemutatkozni. Bár nem ismer, és véletlen talált rám, az írásaim, az egyszerűségem meggyőzte őt. Szóval akik ismertek, ne lepődjetek meg, ha egyszer random egy ego szöveget levágok magamról, hogy ki vagyok, mi vagyok, mit szeretek, mit nem.:) Addigis pussz..:)

Itt van az ősz, itt van újra...

Fura, hogy kb augusztus eleje óta nem írtam semmit. Annyi minden történt, annyi felé voltam, hogy nemcsak időm nem volt erre, de igazán kedvem se, hogy csak úgy leüljek, és leírjam a történéseket, gondolatokat. Milyen gondolatokat? Nem is volt időm erre sem kb egész nyáron, és a nyár végén derültek ki számomra a dolgok. Gyökeresen felfordult az életem, mármint a tervezetthez képest, és a gondolataim is a jövőmmel kapcsolatban. Sajnos a szolgálatnak előrébb kell lennie, mint a karriernek, illetve egyéb másnak, ami nem is annyira sajnálni való, mert az áldásözön, amit "cserébe" kapok, jobb mint egy jól kereső állás. Úgyhogy nem mentem oda dolgozni, ahova szerettem volna, illetve terveztem menni. Sokszor eszembe jut mindennap, hogy most hol tartok, mit csinálok, miért, és hogyan. Sokszor elfog a sírás, mert olyan jó lett volna elkezdeni a kis életemet, kicsit önállóbbá válni, és kilépni a világba. Az Úr nem így tervezte el, úgyhogy én csak azt teszem amit az énekben is benne van: I'm waiting, waiting on you Lord. And I am peaceful.... While I'm waiting, I will worship, While I'm waiting i will serve you..... éés majd meglátjuk mi lesz. Iszonyat nehéz elfogadni a körülményeket, és szerintem nem is látszik rajtam, hogy mindennap mennyire sokszor és mélyen őrlődöm ezeken a dolgokon. De hiszem, hogy az áldás nem marad el. Persze szokás szerint minden napra jut valami rossz dolog is. Most is pillanatnyilag elég rosszul érzem magam 1-2 dolog miatt, ami nem úgy alakult, ahogy terveztem, vagy ahogy akartam, illetve teljesen az akaratomon kívül történt meg. Ilyen az élet... De majd minden rendbe jön. Gondoljatok rám sokat.. Szükségem van rá..

August...

Már majdnem vége van a nyárnak. Hiába mondhatjuk még azt, hogy ez csak augusztus 7.-e, egyik napról a másikra a nyár eltelik, és észre se vesszük, de vége van. Annyira rossz. A tavalyi nyárral ellentétben, idén tényleg nyaralásnak nevezhető tevékenységeket végeztem. Táborok, kirándulások, látogatások, stb. Angol-biblia tábor, zenetábor, színháztábor, Miskolci nyaralás, Martonvásár-Tordas, és még holnap Karád. Ennyi fér nekem bele, mert nemsokára munkába állok valahol. Sok a lehetőség, még gondolkoznom kell rajtuk. A lényeg, hogy nagyon jól éreztem magam ezen a nyáron eddig, és tök jó volt, hogy ennyire sok program volt/van egyfolytában. Talán a legklasszabb, hogy új barátokat szereztem, illetve régebbieket megújítottunk. A zenetábor volt eddig a kedvencem. Nagyon klassz volt. Eddigi zenetáborok közül a legjobb, és már alig várom, hogy láthassam újra az emberkéket, akik itt voltak. Nagyon jó volt, hogy mindenki mindenkivel együtt, békességben, vidáman elvolt; ez azt hozta magával, hogy nem volt semmi probléma a táborban, illetve az együttműködés igazán jól ment. Rengeteget kaptam, úgy érzem; nem csak a barátságokat, hanem kérdésekre válaszokat, illetve sok, lezáratlan dolognak végre pontot tudtam tenni a végére. Még, hogy mi lesz velem szeptembertől, kérlek ne kérdezzétek. Im working on it. ;) Majd, ha 100% lesz valami, akkor boldogan leírom nektek.. Addig is gondoljatok rám sokat..:)

Nyár...

Így van.. Itt a nyár a nyakunkon!!.. Egyszerűen hihetetlen, hogy megéltem ezt a dolgot is. Fura lassan 2 évvel később teljesen szabadnak lenni, se iskola, se nyári gyakorlat.. Az érzés felemelő. A vizsgák sikerültek, felvettek a munkahelyre, ahova akartam. Végzettségem, tudásom és igazi állásom van... kissé félelmetes. Persze a tanulmányaimat itt még nem adom fel. Egyenlőre, most gyűjtögetni fogok az egyetemi tanulmányaim kifizetésére. Nagyon klassz viszont most tényleg szabadnak lenni. Tavaly ahogy vége lett a vizsgáknak, egyből menni kellett gyakorlatra, és kb semmi nyaram nem volt, még a Balatont sem láttam egész nyáron. Aztán most... még csak pár hete, hogy vége van a sulinak, máris 4 party volt nálunk, és annál többször jöttünk azóta össze a barátaimmal mindenféle alkalomból, sőőtt.. még a Balatont is még Júniusban élvezhettem.:D Nagyon klassz.. Nagyon hálás vagyok a barátaimért és a családomért. Annyira klasszak! Hihetetlen jó velük együtt lenni, és pihenni, mulatni, stb. Az iskola befejezése alkalmából jó pár ajándékot is kaptam, mind nagyon szép darabok, ilyen pl a G.Martin-tól a Varjak lakomája című könyv, green lantern torta, és a fehér tornacipőm, melybe feketén bele van hímezve az Assassin's creed jel.:) És még persze sok más is..:) Nagyon várom, hogy ez a nyár még mit tartogat számomra. Egyenlőre nyugalom van és nagyon jól elvagyok. Hála Istennek, csak augusztus közepétől kell elkezdenem dolgozni, addig is nyugi van, és sunshine holiday...;)

June...

Talán tényleg értelmesebb dolog havonta írogatni ide inkább hosszabban, minthogy akár hetente pár sorban kivesézni az elmúlt napokat. Ígérem valahogy rendszerezni fogom mostmár. Az a helyzet, hogy rendkívül forgalmas napjaim vannak és lesznek is még. Egyik klassz programot követi a másik, illetve az örök rettegés, amely körbe vesz a vizsgák miatt, egyszerűen leszippantja az energiám, és semmire sincs időm, még arra sem, hogy rendesen összeszedjem a gondolataimat. Először is az van, hogy ma megkaptuk a vizsgaeredményeket, és mindegyik sikerült elég szép eredményekkel. Boldogság. Aztán voltunk békésen Békésen egy női konferencián néhány emberrel az egyik hétvégén. Nagyon klassz volt. örültem, hogy rég nem látott Csiga barátommal is találkozhattam, és sokat tudtunk beszélgetni. Karádon is jártunk Rubennel egy családi napon, amit a Tocsáék rendeztek, és nagyon jó volt. Találkoztunk a motorosokkal is, akiket szintén öröm volt látni, valahogy mindig felvidítják az embert.:) Az összes nagyon jó arc. És persze jó volt megismerkedni néhány új emberrel is az elmúlt hetekben. Most hétvégén volt egy házaspáros nap a gyülekezetünkben. Rebivel rendezgettük a termet meg csináltam a dekorációt. elégé elfáradtunk, kimerítő volt a sok munka, de megérte. Diával, Timóttal és Hajnival sokat bolondoztunk közben. Az egyetlen idegesítő dolog a Júniusban eddig, hogy az időjárás szörnyű..-.- egyszerűen nevetséges, hogy 11-15 fokok vannak, és szinte állandó az eső és a szél. Nagyon gáz. Június... Ettől sűrűbb hónap még nem volt az évben, hiszen minden most fog történni. Partik, vizsgák, munka, stb.. Gondoljatok rám. Kell az erő és a kitartás. Egyébként tök vicces, hogy így a suli befejezte itt van a nyakamon, és beindult ez a nagy jövőtervezgetés. Pl ma este Ricsivel kocsit néztünk már, melyik lenne alkalmas, stb. És hogy tudom, nemsokára megyek Észak-Írországba, és hogy végre dolgozni fogok, és minden rendben lesz, felemelő érzés. Kezd minden a helyére kerülni. (kép: Fodor Andrea)

A tegnapok...

Május lett, végül. Nem gondoltam volna, hogy ennyire simán átvészelem ezt az időszakot, és hogy ilyen hamar elröpül az idő. Nemrég még január elsején az ágyamban fekve kissé lebénulva kívántam magamnak Boldog Újévet, majd szinte mintha másnap lett volna, hogy Gyűrűk ura bővített maratont tartottunk Tilkóval és Takáccsal, majd 2 nappal később az amerikai csapat látogatott el. Annyira olyan, mintha az eddigi 5 hónap 1 hónapba lett volna zsúfolva. A címnek azért ezt adtam, mert minden egyes esemény olyan, mintha tegnap történt volna. Ezek olyan emlékek, melyek soha sem fognak elhagyni, és egyszer a kis hintaszékemben nagyiként talán az unokáknak majd mesélhetem.:DD Na jó ez csak poén, nem hiszem, hogy odáig eljutok valaha is. Mik is történtek mostanában?.. hmm.. Háát április.. Sok minden program volt, sulis, gyülis, barátokos, vagyis fellépések, zh-k, vizsgák, bulik. Illetve ami talán újdonságnak számít az az, hogy kiléptem határozatlan időre a dicsőítő/zenélő csapatból. Elég sok oka van ennek, annak elmesélem akit tényleg érdekel, de ide csak annyit írnék, hogy ideje volt már, és szükségszerű is. Nem hozott ez magával csak negatív dolgot. Újra gitározgatni kezdek, felidézem a kedvenc dalaimat, illetve a sajátjaimat, melyeket barátaimhoz, illetve egyéb máshoz írtam. Jó kicsit nosztalgiázni. Ma volt rengeteg vizsgám, azt hittem soha sem lesz vége. A folytatás holnapra várható, így a rémületem eltart a holnapi nap során is. Rémálmaim vannak, és sokszor álmatlanságban is szenvedek a tanulmányaim miatt, egész egyszerűen rettegek.. Sok kudarcom volt már az éves során, de ezt most nem akarom elszúrni. Nemááár, egy szaros okj-s képzés.. simán meglesz :DD.. A május további napjai és a június is bevan táblázva. Már nagyon várom, hogy Kata hazajöjjön, mert nagyon hiányzik. ÁÁá. Kár , hogy nem ugrhatok át bármikor Észak-Írországba, vagy Kanadába, hogy meglátogathassam Jancsét, Ancsit, Nojt és Katát..:S.. Eddig úgy tűnik biztosan lesz munkám egyből, ahogy befejezem az iskolát. Remélem mostmár minden összejön, mert naaaa...

Hétfő reggel...

Mint azt ahogy megígértem, hogy első dolgom lesz részletesebb bejegyzést írni, ezért most kelés után most az ágyból írok.:) nem mondanám, hogy kialudtam magam, sőt, csak fáradtabb lettem, szóval, ha valami nagy baromságot fogok írni, akkor ezt tudjátok be fáradtságnak. Hétfőn az amerikai csapatot láttuk vendégül itthon, és nagyon klassz estét töltöttünk együtt, sztorizgatással. Kedden pedig már nem is emlékszem mi történt, ugyanis kicsit régen volt már.:D Szerdán vittük fel a reptérre a csapatot, ami nagyon nehéz volt. Nehéz volt elengedni őket, hiszen annyira szép időt töltöttünk együtt, és az összeset nagyon megszerettem..:) Persze várom őket vissza hamarosan. Csütörtökön pihenés, pénteken suli. Szombaton Karád felé vettem az irányt, ugyanis András szülinapját megünnepeltük. Elég klassz volt. Vasárnap hazajöttem, és most itt vagyok.:) Ez a hét sokkal sűrűbb lesz. Minden napra jut valami tennivaló, vagy hasonló. A szombatot várom a legjobban, nem csak azért, mert hétvége, hanem azért is, mert Pécsre megyünk egy csapattal Nick Vujicic előadására. Végre találkozhatok a rég nem látott barátaimmal, és a házastársammal is.:D Vicces lesz. Persze addig ott van még ó néhány nap, amiket túl kell élni. Tegnap szembesültem azzal, hogy miért nem szeretek beszélni a legnagyobb hülyeségeimről azoknak az embereknek, akik elméletben a legközelebb állnak hozzám. Egyrészt egyből elítélnek, másrészt úgy leosztanak, hogy teljesen padlót fogok. Amikor Billel és Nellevel beszélek, tudom, hogy bármilyen dolgot elmondhatok nekik. Ők a megoldást keresik, és nem azon paráznak, hogy mekkora idióta vagyok. Biztatnak, és nekem pont erre van szükségem. Jó lenne minél több ilyen emberrel rendelkezni. Viszont. Most ideje kikelni az ágyból, és megfejelni a napot.;)

Yey...

Az elmúlt napok elég zűrösen teltek. Érzelmekben nem volt hiány, mert volt, hogy nevettünk, sírtunk, idegesek lettünk, és ehhez hasonló egyéb dolgok. sok dolog adott ezekre okot, de azt hiszem ezekre szokás azt mondani, hogy az élet ilyen. Örülök, hogy kicsit lazább az élet most, persze a szokásos elvárásokkal, de azért mégis 1 feszültség eltűnt végre. Ezért gondoltam, hogy most, hogy van több "szabadidőm", írok többször ide nektek, akiknek számít az aki vagyok, és az ami történik velem. Elsősorban, nagyon jó érzés, hogy végre 3 könyvet kitudtam olvasni, melyek már ezer éve be voltak tervezve, csak soha semmi nem tette lehetővé. Megkaptam a Hobbitot könyvben, és tulajdonosa lehetek egy gyönyörű Tisza cipőnek. :D Apró dolgok, de engem mégis felvidítanak. Ez az egyik legjobb tulajdonságom szerintem: hogy mindennek tudok örülni. Mostanában az alvással eltöltött óráim száma igencsak lecsökkent, így ezen próbálok dolgozni, hogy normálisan tudjam beosztani az időmet. Most is ezt érzem, hogy lecsukódik a szemem, ezért holnap folytatom azt amit elkezdtem. Vegyétek ezt előzetesnek, vagy addig olvassátok el a többi eddigi bejegyzéseimet.:)

Március és árpilis együtt...

Ne haragudjatok, hogy ennyire hanyagoltam mostanság a blogomat. Sok felé voltam, sok mindent csináltam, az élet elhalmozott feladatokkal. Ki mondta, hogy az élet könnyű? Március szokásosan sűrűnek bizonyult. Szülinapok, rendezvények, és fontos feladatok voltak a to-do listán. Többek közt a szakdolgozatommal foglalkoztam, mert ez volt számomra a legfontosabb. Másrészt rengeteget gondolkoztam a szolgálataimon. Melyik mennyire fontos, vagy éppen nem fontos. Vannak szolgálatok, feladatok, melyeket úgy érzem nem nekem találtak ki, és amelyek elvégzésére nincs erőm, se alkalmasságom. Olyan jó lenne néha úgy élni, mint egy kisgyerek. Nem kell semmiér sem aggódniuk, nincsenek tennivalóik, minden lépésük el van tervezve. Ilyenkor mindig a nyár jut eszembe, hogy bárhova kiülhetek, élvezhetem a napsütést, a napsugarait ahogy simogatják az arcomat. Ilyen szabadságot és megkönnyebbülést szeretnék érezni, mert mostanában csak a frusztráltság és feszültség volt jellemző minden feladatra, ami elém került. Akadtak bőven jó dolgok is, mint a barátaimmal való találkozások, kisebb kimozdulások valamerre, és persze az amerikai csapat, akik itt töltöttek kb 10 napot. Őszintén szólva úgy gondoltam először, hogy rendben, fogok nekik fordítani ha szeretnék, de szeretnék inkább éjjel és nappal a szakdolgozatra összpontosítani. Pont az ellentéte lett a tervezettnek az egész. Végig azt akartam, hogy velük együtt lehessek, mert annyira sok boldogságot és szeretetet és fordulatot hoztak az utóbbi néhány napba, hogy egyszerűen nehéz volt elengedni ezeket a jó dolgokat. Nagyon aranyos, szerető szívű ember volt az összes. Már most nagyon hiányoznak már, és alig várom, hogy újra láthassam őket. Április... Még sok szép élmény és rossz dolog is vár rám ebben a hónapban, de imádkozzatok értem, hogy kitartsak.

Igazi megtapasztalás...

Nem is igazán tudom, hogy hogyan kezdjem ezt a bejegyzésemet. Igazából egy érdekes, kissé félelmetes megtapasztalásom volt múlt éjjel. Gondoltam megosztom veletek, akik követitek időről időre a bejegyzéseimet. Eddig az életemben nem igazán érdekelt a szellemi világ. Az igazat megvallva nem is igazán tudtam és értettem, hogy miként is működik ez. Tudtam, hogy az úr harcol az ördög ellen, és tudtam, hogy mindketten értem is harcolnak. Ha eddig azt mondtam az életemben, hogy belül harcolok, az azt jelentette, hogy valamit nehezen értek meg, fogadok el, vagy emésztek meg. Az éjjel rájöttem, hogy teljesen félreértelmeztem eddig az egészet. Amiket itt leírok nektek úgy olvassátok kérlek, hogy minden egyes szó így van, így történt, és kitalált vagy meseszerű oldala egyáltalán nincsen. Éjjel álmomban megkörnyékeztem a gonosz szellemek, démonok. Sok furcsa és kellemetlen része volt az álomnak, amire nem igazán emlékszem, és igazából említeni sem nagyon szeretném. Az egyik rész, amire emlékszem, az az volt, hogy volt egy fogasra felakasztott kabát, amibe valahogy indíttatást éreztem, hogy belenyúljak. Amikor ennek az ujjába beletettem a kezeimet, egyszerre a gonoszok lefogták a kezeimet, és a számat is. Nem tudtam segítségért kiabálni, de szabadulni sem. Amikor felijedtem álmomból, éreztem, hogy zsibbad a kezem, pont az, amit lefogtak, és teljesen pánikban voltam. A testem befeszülve feküdt az ágyon, miközben a lelkem harcolt. Éreztem a gonosz és a jó jelenlétét is. Elkezdtem énekelni, és hangosan imádkozni az Úrhoz, hogy adjon megnyugvást és békét. Éreztem, hogy a gonosz nagyon erősködik, hogy megfélemlítsen, és nyugtalanítson, miközben az Úr szépen lassan, de annál erőteljesebben sugározta felém a nyugalmát, és szeretetét. Úgy éreztem, mintha az engem állandóan védelmező angyalok kidobálták volna a gonoszokat, és az Úr felvesz a hatalmas kezébe, és magához ölel. Megnyugvást adott, és egy kezdetleges erőt. Úgy gondolom, hogy én még nem álltam erre készen, hogy bármi ilyen történjen velem, viszont tudom, hogy ha már egyszer el kellett ennek is jönnie, akkor harcolni fogok, és nem engedem, hogy bármi is elválasszon az én Mennyei Atyámtól. Egy kis senkiházi a Sátán, aki csak erőlködik, hogy minél több embert romlottá tegyen.. Soha sem tudnék olyat követni, aki csak magához édesget, de nem érzem egy pillanatig sem a szeretetét, mert neki nincs is olyana. Kérlek imádkozzatok érzem, hogy harcaim közt fény tudjak maradni, és megerősödve tudjam elküldeni a gonoszt melegebb éghajlatra.

Januári...

Elég rég írtam már ide nektek. Páran említettétek is, hogy keveset mondok magamról, és nem is írok ide egy ideje. Ez annak köszönhető, hogy az ünnepek környékén elég sűrű volt az élet. Mindennap volt valami, akár az egész napos gyüli ünneplés, vagy amikor meglátogattuk a rokonokat, vagy az ifi kari. Ezek mellett beteg is voltam kétszer is. Az egyik pont szilveszterre esett..:S A hátam annyira be volt állva, hogy csak feküdni tudtam, vagy egy rövidebb ideig ülni. Nagyon kellemetlen volt, viszont ez nem rontotta el a szilveszteri ünneplésemet, csak kissé átrendezte. Ugyanis Bajára szerettem volna menni Hajniékkal, viszont szilveszter este átjöttek hozzám páran meglátogatni, ami nagyon jól esett..:) Aztán január.... hmmm az egyetemisták és főiskolások értik miért is nem kívánatos ez az időszak. Ez ugyanis a vizsgák hónapja. Igaz, csak 3 vizsgám volt, mégis nagyon nehéz volt rájuk felkészülni. Végül mindegyik meglett. Mostanában elkezdtem írni a szakdolgozatomat is, mely egyre nehezebb, és kezdek bepánikolni. Fogalmam sincs, hogy lesz kész ez az egész, és hogy fog ez egy egésszé összeállni. Félek attól is, hogy a konzulensemmel kb megöljük egymást majd.:D Mindketten elég határozott emberek vagyunk, és képesek vagyunk konzultálás helyett végig oltogatni egymást.:D Utolsó félév... Már alig vártam, hogy itt tartsak. Megmondom őszintén azt is csodának tartom, hogy idáig eljutottam, ugyanis már a legelején mondtam, hogy áhhh, én megyek innen az első félév végén. Jó, hogy lesz egy szakmám, amihez értek is, és szeretem is, és valószínűleg el is tudok benne helyezkedni. Előttünk most elég sok program áll a következő hónapokat illetően. Pl jövőhét végén Debreceni konfira megyünk néhányan az ifiből, aztán jönnek a Tóalmásiak előadni az ifinkbe, ami egyben egy klafa evangélizáció is lesz. Azután ifi farsang, és még miegymás. Elég nagy a hajtás, de én bírom az iramot. Hálás vagyok a környezetemért, a családomért, a gyülekezetért és a barátaimért. Az ilyen húzós és stresszes időszakban nagyon fontos már egy apró mosoly is, amit egymásnak átadhatunk, ezzel is bátorítva, hogy ne adjuk fel és ne kételkedjünk a sikerben. Az, hogy merre kell mennem, miután végeztem ezzel a sulival, még nem tudom, de bízom abban, hogy a Teremtő megmutatja nekem a helyes ösvényt.