Hmmm...

A mai nap, ahogy rákukkantottam a naptárra, meglepően mellbe vágott. Tejóéééég!! Mindjárt vége ennek az évnek is, hiszen csak most kezdődött, mintha tegnap lett volna, hogy január elsején csak feküdni tudtam a meghalt hátam miatt; utána meg az ifi farsang; a Krisna-völgy látogatás; a szerelembeesés a Puszta-toronnyal; az amerikai csoport látogatása; a szakvizsgák; a partyk; zenetábor; Miskolc; Balaton-net; Békési konfi; Bodrogi konfi, és máris november, majd december. Hihetetlen gyorsan eltelt az idő. Lassan listába kéne foglalni mik voltak ebben az évben. Nemrég elkezdtem gondolkozni, hogy muszáj lesz leírnom ezeket, mert a gyerekeimnek, unokáimnak majd elakarom mesélni, milyen őrültségeket csináltunk mi "annak idején". Apáéknál csak úgy évek során derülnek ki a dolgok, és nem mondanak lassan kb már újat, és ez zavaró. Ez kb olyan Így jártam anyátokkal stílusú összeírás lesz. :D A hétvége klassz volt. Jártam Itáliában, és Szlovéniában pár óra erejéig. Klassz volt nagyon. Látni a hegyeket, a tengert. Trieszt egyszerűen gyönyörű. Kilépve oda a tenger mellé, felnézni a hegyoldalba meredeken beépített szűk utcákra, házakra: egyszerűen elfeledtette velem minden problémámat, rossz érzésemet, bánatomat, szorongásomat. Szívesen maradtam volna még egy kicsit, kb örökre, de itthon meg számítanak rám kb. Ma zenéltünk gyüliben is, ami elég jóra sikerült. Rájöttem arra, hogy nem is a csapattal van gond, hanem velem. Mégpedig az, hogy félek. Lehet nem látszik rajtam, de nem csak a zenélésben félek sokszor, hanem kb mindenben. Az élet egyik területéről sem tudom elmondani, hogy teljesen magabiztos vagyok ebben, vagy abban. Egyszerűen nem. Mert mindenhez, amihez hozzáfogok, érzem, hogy nem akarok csalódni, nem akarom elrontani, tökéleteset szeretnék, és csak olyat. Persze ebből fakad ez a sok csalódás, stb, és természetesen a félelem. A konfin Tocsa beszélt a félelmekről. Már bánom, hogy nem jegyzeteltem, de nagyon bátorító dolgokat mondott el. Nem mondanám, hogy egyből elszállt minden félelmem, viszont valamelyest helyre rázott. Amikor félek valamitől, egyedül érzem magam, és ezért totálisan elgyengülök, és kb semmit sem lehet velem kezdeni. És utálom ezt az érzést, és sajnos ez túl gyakran előfordul. Egyszerűen nem értem, miért vagyok ekkora nyuszi. :D persze ez termeli azt, hogy a magabiztosságom tartósan a 0 alatt van, és nehéz feljebb hozni. Próbálkozom javítani a helyzeten, és megerősödni, hiszen gyenge emberrel senki sem tud semmit sem kezdeni. Gondoljatok rám sokat. Azért ennyi feltornázta a magabiztosságot, hogy nyár óta sikerült leadnom 10 kilót. Szerintem nem sok minden látszik rajtam, mert változást pl a tükörben nem látok, de hallom a pozitív nyilatkozásokat olyanoktól is, akikkel mindennap együtt vagyunk. Én csak annyiból érzékelem jobban, hogy 1 mérettel kisebb nadrágot kell már hordanom..xD még decemberig egy 10es lefog menni. Im working on it.;) Drukkolást szeretnék.