Az Ő kegyelméből...

Április közepével már igazán rászánhatom magam arra, hogy írjak néhány sort. Annyi minden történt velem, annyi áldást kaptam. Természetesen, mint mindig, sok a harcom is, viszont egyszerűen nem tudok ezekre tekinteni a nagy elégedettség, boldogság közepette. Nos, akik facebookon láttok, a kapcsolati státuszom megváltozott. Nos, ez egy olyan dolog, amit eddig elhallgattam erről a blogról, hiszen ezt az ismerkedést teljesen komolyan gondoltuk a Balázzsal, nem gondoltam, hogy ez egy olyan téma, amit még idő előtt ki kéne teregetnem. Páran, akik közelebb voltak hozzám/hozzánk, tudtak róla, hogy ismerkedünk, és ez így volt rendben. Nos először is, az ismerkedés fogalmán mit értettünk mi. Kb benne is van a szóban, vagyis megismerni egymást, időt tölteni a másikkal, bizonyos kereteken belül. Találkozásaink és telefonálásaink célja csak ez volt. Eközben sűrűn és kitartóan imádkoztunk azért, hogy mutassa meg az Isten az akaratát, egymásnak szán e minket. Rá is mutatott: igen, akarja. Egyikünk számára sem volt komolytalan ez a dolog, hiszen már nem vagyunk tinik, akik sokszor meggondolatlanul belemennek egy kapcsolatba. Mi mostantól mindig együtt leszünk, egymáséi leszünk. Nagyon hálás ezért a szívünk. Akik közelebb állnak hozzám, tudják, hogy olykor küzdelmesebb volt számomra a várakozás. Valamivel előbb kaptam meg Istentől én az erre vonatkozó áldást, mint Balázs. Ez teljesen rendben volt így, mindkettőnket máshogy formált közben. Viszont ember vagyok, ezért buta, földi érzéseim támadnak olykor, vagyis volt, hogy féltem, hogy nem fog bekövetkezni az áldás. De rengeteg erőt kaptam, és sokat tanított az Isten ez által. Köszönöm sok mindenkinek, hogy valamilyen formában is közreműködött, vagy segítség volt. Először is Viviennek, az elindításban és, hogy bogarat ültetett a fülünkbe, mondhatni bemutaott minket egymásnak (a legelső egyik leglényegesebb pont, nagyon hálás vagyok érte); Barbinak, hogy állandóan hallgatta a nyihogásomat (és egyszer sem csapott le, pedig néha én akartam már magam). Köszönöm, hogy mindketten megoszthattuk sokakkal, és volt, hogy segítettetek átgondolni, és meglátni dolgokat. A folytatás csak ezután következik. Még nem sok mindent tudunk, hogyan lesz. Csak azt tudjuk, hogy egymáséi vagyunk; az életre társak. Kérlek gondoljatok ránk, hogy tudjunk bölcsek lenni, és az Úrra építve élni továbbra is az életünket. Márciusról szeretnék még kicsit beszélni. Járt itt egy amerikai csoport, egy hetet töltöttek az iskolában. Vidám angol órákat tartottak az osztályoknak. Nagyon élvezték ők is, és a gyerekek is, illetve mi is, akik körülöttük töltöttünk több időt, segítve a munkájukat. Sok áldást kaptunk rajtuk keresztül is, nagyon szép időt tölthettünk együtt. Mostanában nagyon sokszor eszembe jut, hogy Isten tényleg kegyelmes, tényleg szerető. Ahogy növök fel, egyre másabban látom Istent. Sokkal jobban megérzi az ember Istent maga körül, ha jobban odafigyel rá, és a bizalmát belé helyezi. Kissé rossz néha "vaknak" lenni, és elé tenni mindent, de annyira megéri, hiszen ahogy ő alakítja az eseményeket, formálja az életünket, sokkal szebb és jobb lesz, mint azt bármikor is a saját erőnkből képesek lennénk megtenni. Ilyen áldásnak tartom Balázst is. Soha sem érdemelnék meg ilyen embert, saját erőmből nem is sikerült volna "összeszedni". Egyszer a sógorom mondta: A kegyelem arról szól, hogy olyan dolgokat kapsz az Istentől, amiket nem érdemelsz meg. Amikor rájöttem, hogy ez tényleg így van, még jobban eltudtam fogadni a helyzetet, igazán tudtam örülni. Még sok-sok ilyen dolog történt és történik körülöttem egyébként, de ez most ilyen kiemelendő, mert na... tudjátok,.. szerelem, meg ilyesmik. Most volt egyébként Kaposváron ifi konfi, ami nagyon klassz volt, nagyon élveztük a fiatalokkal. Sokat kaptunk mindnyájan. Itt is megköszönöm a szervezőknek, hogy ilyen klassz lett minden. Továbbra is gondoljatok rám, keressetek, írjatok nyugodtan... mindig jól esik ;)