Good bye 2011...

Az év utolsó napjának hajnalán még itt punnyadok a gép előtt pontosan 1:15 perckor... aludni nem tudok, pörög az agyam egyfolytában...
Az elmúlt pár hét, pár nap annyi csavart, változást, örömöt, csalódást hozott magával, hogy lassan szétszakadok a hangulatváltozásokba..
A sok kérdés, a miért, vagy a sok új információ, mellyel újra tele lett tömve a fejem, egyszerűen nem tudok velük mit kezdeni, mivel még nem emésztett meg mindent.
Rájöttem, hogy sokat tanultam.. sokat fejlődtem, és ahhoz képest, hogy fáj most kb minden, egyszerűen erősnek érzem magam, és nem annak a szakadékba lelökött szerencsecsomagnak... Hálásnak kéne lennem azért, mert nem másmilyen hitet jobban megrengető dolog történt,.. ez csak erősít, mivel ilyenkor tudom a legszilárdabb elhatározásokat hozni..
Talán tényleg nemérdemes kinyílni senkinek, talán nem érdemes tényleg nyitottnak lenni, vagy hasonlók... a vége mindig csak ugyanaz.. összetörök..
Nem éri meg mindennel foglalkozni.. Hiába volt egy szilárd elhatározásom pl, hogy pilóta leszek.. egyedül.. a levegőben, és én irányítok... hiába volt nagy álom, hiába foglalkoztam vele éveket, stb.. nem jött össze, és összetörtem.. később pedig rájöttem, hogy hihetetlenül nagy mértékben fölösleges volt az életembe, hiszen hiába lógok ki a sorból, nem így leszek különleges.. nem ettől leszek egyedi..
A szüleim minden áldott nap elmondják nekem, hogy különleges vagyok, és ne vesztegessem el azt, amivel meglettem áldva.. és sokáig kinevettem őket, miközben teljesen igazuk van.. és a gáz, hogy erre most jöttem rá..
Rossz úton haladtam folyamatosan, miközben azt gondoltam, hogy az egyszerűen fantasztikus, pedig egyáltalán nem.. Nem figyeltem oda, hogy pl a gyakorlással addig eltöltött több óra lecsökkent, majd már semmit sem gyakoroltam.. Sok helyre, próbára, összejövetelre, stb már el sem mentem.. szánalmas vagyok kb teljesen...
Átalakultam egy önző, bunkó emberré... pont az ellenkezője annak aki voltam, meg aki igazán vagyok..
Az emberek felé való bizalmam pontot tett viszont a végére, és úgytűnik, előveszem a régi, jól bevált módszert, és nem fog érdekelni, ha beszólnak, hogy túlságosan magam vagyok magammal, és nem osztok meg semmi érzelmet.. a választ már tudom rá, sőőt.. példát is tudok mondani.. sajnos..
Az elmúlt hónapokban amúgy vidáman is telt az élet.. Tamás, akivel másfél évig együtt jártunk, egyszerűen a legjobb barátom lett.. ahogy ő mondaná, "exekből lesznek a legjobb barátok"..:) és milyen igaza van.. Talán ezért értjük meg egymást ennyire, mert elég közel voltunk egymáshoz ahhoz, hogy megértsük egymást, és még a segítségre is futja.. Az aranyos az egészben, hogy inkább ő a támasz számomra, bár ő is az erősebb..:) bármit elmondhatok neki, segít.. tudunk mindenről beszélni, sokat nevetni, és egyszerűen nem tudjuk megunni egymást..(én legalábbis nem).:) szóval nagyon hálás vagyok érte, hogy ennyire számíthatok rá, és hogy a 3 éves szünetből ennyire jól jöttünk ki.. nah ezek most elég nyálasan hangozhattak, dee.. nah gyerekek ez az igazság..:)
boldogabb új évet kívánok előre is mindenkinek..:) és pusszpussz
(vezessetek óvatosan..xD)

Hatvanadik...

Immár ez a hatvanadik bejegyzésem.. lassan 1 éve írom ezt a kis blogot, ami megjárt már 1-2 nehéz időt, de nem hagytam abba az írását... Karácsony este van.. Ez az év egyik legszebb ünnepe, és nekem az egyik kedvencem.. Ilyenkor végre újra összeül a nagy család, és simán csak jól érezzük magunkat egymás társaságában... viszont fullra eltudja rontani néha ez-az... mintha ez lenne néha a lényeg... boldog vagyok, jólérzem magam, és mindig jön valami, ami gyönyörűségesen elrontja az örömöm..-.- hurrá...

Annyira elszégyelltem magam saját magam előtt... sokszor nem teszem meg azokat a dolgokat, amiket kéne, visszafogom magam, nem vagyok újabban elég bevállalós, elég merész.. (igaza volt annak aki mondta)...
Viszont hálás vagyok azért, hogy van kire támaszkodnom szinte mindig, és ez a Tomi..:) fura, hogy exekből jóbarátok tudnak lenni..:D... de nagyon jó ez így ahogy most van.. annyira jóérzés, hogy ilyenkor szenteste is felhívhattam "panaszkodni"... jólesik a figyelmessége, pont ezaz, amit igénylek, de nagyon....

Háát még meglátom mi lesz most a szünetben még.. igazából sokat kéne tanulni a vizsgákra, de majd meglátjuk...:)
Jah és jóhír, hogy végre megvan a jogsim..:D:D:D:D juhéééj..:D... annyira jóérzés..:D végre felszabadult vagyok, és nem feszengek ezmiatt, hanem mostantól állandó kijárási tilalom van, hogy én vezetek..xD:D:D
Boldog Karácsonyt emberek!..:D

Újra itt...

Elég rég írtam már ahoz, hogy újra írjak.:)
Szervusztok.. Mire újra rászántam magam arra, hogy írjak, fehérbe borult minden. Most is.. kinézek az ablakon, és hullik a hó. Kis ártatlan valami, amiért már érdemes facebookon postolni, kimenni lapátolni, vagy hülyéskedni a hóban, ami igazán megdobja a karácsonyi hangulatát az embernek, és amit ebben a pillanatban utálok... Utálatom abból ered, hogy holnap lesz a 3. forgalmim, és ráadásul reggel 8-kor...-.- Remélem nem lesz ratty idő, tehát nem lesz útra fagyott jég, se köd, se szakadó hó, se ónos eső, stb. Szerintem érthető a félelmem.. Nem szánkón csinálom a jogsit, az már rég megvan..:) Szeretnék végre nyugodtan kiszállni vizsga után a kocsiból, a kíséőm nyakába ugrani, és elújságolni, hogy "Iiigeeen! Átmentem!". Tomi megígérte, hogy elkísér engem, bár szerintem nem fogja feldobni az, hogy reggel 8kor lesz a vizsga..xD
  Az elmúlt napokban, hetekben igencsak megváltoztam szerintem. Észrevettem, és felmértem a problémáimat, amik észrevétlenül rombolták a jellemem, a személyiségem, a dolgokhoz való hozzáállásom, stb. A boldogságom nem határozhatja meg senki és semmi. Nem tervezhetek el valamit előre, mert ha aztán nem úgy történik, akkor összetörök, depressziós leszek?... Még jó, hogy ezt elég hamar elhatároztam magamban, így a mostanában történt kudarcok, csalódások nem határozták meg a kedvemet, se a lelki állapotomat. Ennek igazán örültem.:)
  A héten volt 1 vizsgám a suliban ügyvitelből. Vicces volt, mert a tanár megengedte, hogy puskázzunk.. Először nem dobott fel az ötlet, illetve az "ajándék".. HIába puskáztam már máskor is, egyszerűen nem voltam oda az ötletért. Aztán persze belementem az unszolásra..xD..
  Most így karácsonyhoz közeledve, érzem, hogy mennyire hiányoznak a testvéreim. Főleg Noj, Kata, Jancse, Ancsi és Rubi...:S... Az, hogy ennyit vannak távol igencsak megvisel engem és a hugomat is. Pár éve, amikor szinte már azt kívántam hogy menjenek el, nem gondoltam bele, hogy ez lesz... Iszonyúan hiányoznak...(ritka, hogy valaki ennyire hiányozzon)... Annyi mindent együtt éltünk át, együtt nőttünk fel, karácsonykor együtt leskelődtünk, amikor "jött az angyalka".:) A sok Donald kacsa nézés, gáncsolós játék, bújócska, strandolás, stb... Áhhh.. tuti, hogy soha sem fogom elfelejteni őket, és mindig hálával emlékszem rájuk vissza..:)
  Végül azzal zárom, hogy hála, de most az idei decemberi meghülyülésem egészen pozitívnak bizonyul..:) Eddig mintig valami nagy hülyeséget csináltam, vagy valami hasonló. Idén megszállt az ihlet, és életem eddigi legnagyobb szabású dalán dolgozom, ami már 2 hete készül, mert vagy elhagy az ihlet, vagy nincs időm leírni... Valami hiányzik belőle még mindig... valami kell még bele, mert üresnek hallom..:S de tudom, hogy előbb vagy utóbb rájövök, hogy  mi is az...:) Plusz arra gondoltam, hogy az eddigi dalaimat valami egészbe egybefoglalom, pl musical vagy hasonló... tökjól hangzana..:D... na mind1... Jó ünneplést, boldog karácsonyt és szeretetteljes ünneplést kívánok nektek..:D