Szerelem...

Nos... Az életemet mostanság elégé felforgatta egy Balázs nevű férfi. Ez nem a panasz hangja akar lenni, nyugalom. Élvezem ezt az egészet. Egy csodálatos ember lett a társam. Még, amíg Isten kérte, hogy várjak arra, akit adni akar sokszor meghallgattam a közhelyeket, melyek mára értelmet nyertek. Amikor azt hallottam, hogy pl milyen jó várni, és hogy ő lesz a tökéletes, vagy hogy milyen fontos ez meg az a társadban, hogy minden meg lesz benne, amire szükséged van, olyankor legszívesebben fejbe tudtam volna lőni magam, meg a személyt is, aki magyarázott nekem. Rengeteg ilyen közhely volt, rengeteg alkalom is, amikor megkaptam mindet. Mégis hogyan tudná a Főnök oda fenn, hogy mire van szükségem. Én tudom egyedül, ebbe még Isten se szólhat bele. Ebben a szilárd tévhitben éltem sokáig. Amikor az Úr végre le tudta bontani a falakat körülöttem, teljesen rábíztam magam. Ezek után jött Balázs. És nocsak... Pont olyan, amire nekem szükségem van, és még több is. Amikor elképzeli az ember, milyen társat szeretne, sokszor hallani a következőket: szeressen, legyen okos, szép, helyes, tudjon főzni, vagy hófehérek legyenek a fogai... stb. Nekem is voltak ilyen elképzeléseim, illetve hasonlók, bár annyira nem érdekelt, mert bíztam abban, hogy Isten a legmegfelelőbbet, teljesen hozzám illőt fog társnak adni. Egyetlenegy kikötésem volt (vagyishát kettő): Ne legyen szőke és kék szemű. Nos, aki találkozott Balázzsal, tudja, hogy ő bizony szőke, kék szemmel. Ő Isten legnagyobb poénja is számomra. Ami a többit illeti, félelmetes, ahogyan össze lett rakva ez a férfi. Olyan pici, apró dolgokra nem gondolunk, amikor a nagy Őről ábrándozunk, hogy elképesztő. Olyan dolgok, amik felett teljesen átsiklik az ember. Amikor a társad van melletted, érzed azt, békességed van teljesen. Érzed, hogy Ő a lelked másik fele. Balázs a legnagyobb ajándék, amit valaha kaptam. Csodás érzés mindennap ezzel kelni és feküdni, hogy tudom, megvan a társam. Szóval, most dúl a szerelem, és még dúlni is fog sokáig. Gondoljatok ránk, imádkozzatok értünk, hogy mindig az Úr legyen az alapja a kapcsolatunknak, hogy Őrá tekintve, Benne bízva tudjunk együtt továbbra is élni. Isten hűséges! Megígérte nekem is a társat, és megadta. Bármit is ígért meg neked, hidd, hogy meg fogja adni. Csak várj türelmesen, és merülj el az Ő végtelen szépségében.

Az Ő kegyelméből...

Április közepével már igazán rászánhatom magam arra, hogy írjak néhány sort. Annyi minden történt velem, annyi áldást kaptam. Természetesen, mint mindig, sok a harcom is, viszont egyszerűen nem tudok ezekre tekinteni a nagy elégedettség, boldogság közepette. Nos, akik facebookon láttok, a kapcsolati státuszom megváltozott. Nos, ez egy olyan dolog, amit eddig elhallgattam erről a blogról, hiszen ezt az ismerkedést teljesen komolyan gondoltuk a Balázzsal, nem gondoltam, hogy ez egy olyan téma, amit még idő előtt ki kéne teregetnem. Páran, akik közelebb voltak hozzám/hozzánk, tudtak róla, hogy ismerkedünk, és ez így volt rendben. Nos először is, az ismerkedés fogalmán mit értettünk mi. Kb benne is van a szóban, vagyis megismerni egymást, időt tölteni a másikkal, bizonyos kereteken belül. Találkozásaink és telefonálásaink célja csak ez volt. Eközben sűrűn és kitartóan imádkoztunk azért, hogy mutassa meg az Isten az akaratát, egymásnak szán e minket. Rá is mutatott: igen, akarja. Egyikünk számára sem volt komolytalan ez a dolog, hiszen már nem vagyunk tinik, akik sokszor meggondolatlanul belemennek egy kapcsolatba. Mi mostantól mindig együtt leszünk, egymáséi leszünk. Nagyon hálás ezért a szívünk. Akik közelebb állnak hozzám, tudják, hogy olykor küzdelmesebb volt számomra a várakozás. Valamivel előbb kaptam meg Istentől én az erre vonatkozó áldást, mint Balázs. Ez teljesen rendben volt így, mindkettőnket máshogy formált közben. Viszont ember vagyok, ezért buta, földi érzéseim támadnak olykor, vagyis volt, hogy féltem, hogy nem fog bekövetkezni az áldás. De rengeteg erőt kaptam, és sokat tanított az Isten ez által. Köszönöm sok mindenkinek, hogy valamilyen formában is közreműködött, vagy segítség volt. Először is Viviennek, az elindításban és, hogy bogarat ültetett a fülünkbe, mondhatni bemutaott minket egymásnak (a legelső egyik leglényegesebb pont, nagyon hálás vagyok érte); Barbinak, hogy állandóan hallgatta a nyihogásomat (és egyszer sem csapott le, pedig néha én akartam már magam). Köszönöm, hogy mindketten megoszthattuk sokakkal, és volt, hogy segítettetek átgondolni, és meglátni dolgokat. A folytatás csak ezután következik. Még nem sok mindent tudunk, hogyan lesz. Csak azt tudjuk, hogy egymáséi vagyunk; az életre társak. Kérlek gondoljatok ránk, hogy tudjunk bölcsek lenni, és az Úrra építve élni továbbra is az életünket. Márciusról szeretnék még kicsit beszélni. Járt itt egy amerikai csoport, egy hetet töltöttek az iskolában. Vidám angol órákat tartottak az osztályoknak. Nagyon élvezték ők is, és a gyerekek is, illetve mi is, akik körülöttük töltöttünk több időt, segítve a munkájukat. Sok áldást kaptunk rajtuk keresztül is, nagyon szép időt tölthettünk együtt. Mostanában nagyon sokszor eszembe jut, hogy Isten tényleg kegyelmes, tényleg szerető. Ahogy növök fel, egyre másabban látom Istent. Sokkal jobban megérzi az ember Istent maga körül, ha jobban odafigyel rá, és a bizalmát belé helyezi. Kissé rossz néha "vaknak" lenni, és elé tenni mindent, de annyira megéri, hiszen ahogy ő alakítja az eseményeket, formálja az életünket, sokkal szebb és jobb lesz, mint azt bármikor is a saját erőnkből képesek lennénk megtenni. Ilyen áldásnak tartom Balázst is. Soha sem érdemelnék meg ilyen embert, saját erőmből nem is sikerült volna "összeszedni". Egyszer a sógorom mondta: A kegyelem arról szól, hogy olyan dolgokat kapsz az Istentől, amiket nem érdemelsz meg. Amikor rájöttem, hogy ez tényleg így van, még jobban eltudtam fogadni a helyzetet, igazán tudtam örülni. Még sok-sok ilyen dolog történt és történik körülöttem egyébként, de ez most ilyen kiemelendő, mert na... tudjátok,.. szerelem, meg ilyesmik. Most volt egyébként Kaposváron ifi konfi, ami nagyon klassz volt, nagyon élveztük a fiatalokkal. Sokat kaptunk mindnyájan. Itt is megköszönöm a szervezőknek, hogy ilyen klassz lett minden. Továbbra is gondoljatok rám, keressetek, írjatok nyugodtan... mindig jól esik ;)

Biztatás...

Nos... Tudom, hogy február közepe van, és már egy jóideje semmit sem írtam. Sok kifogásom van, így fel is sorolom ezeket. :D Először is, nem túl sok időm volt arra, hogy írjak. Másodszor, nem is volt kedvem írni. Jövök-megyek, mindennap mindenki hallja a nyafogásom. Harmadjára pedig, nem is tudtam miről írjak... velem sose történik semmi. Most fogok erre rácáfolni a következő mondatommal. Iszonyat pörgős az élet. Egyik nap a másik után elröppen, úgy, hogy tudom, hogy csináltam valamit, de nem maradt meg. Szerencsére nem száraz napok ezek, átélhetetlen, vagy hasonlók, csak hosszú és fárasztó tud lenni olykor. Isten áldása viszont elkerülhetetlen. Mindennap jó úgy ébredni, hogy tudom, ott van, és Ő segít elhinnem az ébren töltött első pillanatomtól fogva, hogy érdemes volt felébredni, és kikelni az ágyból, és nekiállni a napnak. És este fáradtan is Ő altat el a tudattal, hogy a következő napra is szükség lesz rám. Hihetetlenül gyötrő és bántó érzés használhatatlannak érezni magad, a világ legértelmetlenebb dolgának lenni, és mégis... Ő iszonyat értékesnek tart. Sok ember fülébe is súgja ezt a "hazugságot" is rólad, hogy megszeressenek, meglássák, hogy mennyire klassz vagy, mennyire "ott vagy". Te meg csak nézel ki a fejedből, hogy mégis miééért? és hooogyan?. Isten valami nagyon klassz. Mostanában 1 szót helyezett a szívemre, ez pedig a kegyelem. Bármire nagy kerek szemekkel nézek, hogy miért kapom, miért van, miért vagyok ilyen, stb, a válasz mindig ugyanaz: mert az Ő kegyelméből van. Nos, a sok jóság mellett sok a nehézségem is (ki gondolta volna). Kezdem azt észrevenni, hogy sokkal érzékenyebb vagyok, már egy ideje. Na erről sürgősen le kell szoknom! Biztos vagyok benne, hogy emiatt nem igazán leszek népszerű a barátaim körében, sőt, már most érzem, hogy talán sok-sok esetben inkább bekéne fognom a szám, és nem nyihogni össze-vissza. Na de mégis annyira sokszor sok minden bánt, és nem tudom bent tartani... Viszont terhelni a más amúgy is terhelt embereket nem akarom, nem tehetem meg. Mindenkinek meg van a maga problémája, nemhogy még az én plusz hülyeségem hallgassa. Mostanában talán az is a bajom, hogy könnyen képes vagyok elbújni minden elől, csak magammal lenni, túl sok időt bent tölteni, és azon elmélkedni, mennyire gáz vagyok. Sokan azt gondolhatják, ha magamat piszkálom, én csak ego simogatásra várok, és igazából semmi bajom. Az a helyzet, hogy ez nálam nem így van. Ha valamit így oltok, azt komolyan gondolom, vagy gondoltam. Tényleg sokszor jól tud esni egy elismerés, egy biztatás, egy ölelés, vagy simogatás, kb bárkitől. Rengeteg a harcom, rengeteg hülyeség megtudja "keseríteni" az életem, talán nagy részéről kb senki nem is tud, de nem is baj, ez így van rendjén. Sokszor rosszul is kezelem, vagy próbálom feldolgozni, úgyhogy tényleg bocsássatok meg, akiknek panaszkodni szoktam, vagy hasonlók; nem szándékos az agyölés, csakhát Dorkásnak is olykor szüksége van lelkigondozásra. Ne aggódjatok am, most ne higgyétek azért depressziónak, vagy full kedvetlenségnek, vagy úgy, hogy semmi életkedvem nincs. Arról van szó, hogy sokszor, amikor leterhel valami, szükségem van a meghallgatásra, a segítségre, és a megszeretgetésre. Egyébként a mostani nagyon hideg, havas időszak után örömmel tekintgetek ki az ablakon, hogy kezd enyhülni az időjárás, jobban lehet sétálgatni, ide-oda eljárni. Már nagyon várom ezeket az alkalmakat. Habár most az a helyzet, hogy perpill lázas vagyok és érzem, hogy fájnak az ízületeim megint -.- remélem nem tart sokáig, és elmúlik minden. Na viszont az új szobatársamról nem szeretnék elfeledkezni említést tenni. Szóval Barbiéktól átköltözött hozzám Júlia, a kis édes tengerimalac hölgy. És igen.... igazi hölgy, néha tud úgy viselkedni :D. Ezek mellett kiváló alvótárs, nem zörög fel, nem visítozik, stb. Igazi szeretnivaló kis dolog. :)