Az év utolsó napjának hajnalán még itt punnyadok a gép előtt pontosan 1:15 perckor... aludni nem tudok, pörög az agyam egyfolytában...
Az elmúlt pár hét, pár nap annyi csavart, változást, örömöt, csalódást hozott magával, hogy lassan szétszakadok a hangulatváltozásokba..
A sok kérdés, a miért, vagy a sok új információ, mellyel újra tele lett tömve a fejem, egyszerűen nem tudok velük mit kezdeni, mivel még nem emésztett meg mindent.
Rájöttem, hogy sokat tanultam.. sokat fejlődtem, és ahhoz képest, hogy fáj most kb minden, egyszerűen erősnek érzem magam, és nem annak a szakadékba lelökött szerencsecsomagnak... Hálásnak kéne lennem azért, mert nem másmilyen hitet jobban megrengető dolog történt,.. ez csak erősít, mivel ilyenkor tudom a legszilárdabb elhatározásokat hozni..
Talán tényleg nemérdemes kinyílni senkinek, talán nem érdemes tényleg nyitottnak lenni, vagy hasonlók... a vége mindig csak ugyanaz.. összetörök..
Nem éri meg mindennel foglalkozni.. Hiába volt egy szilárd elhatározásom pl, hogy pilóta leszek.. egyedül.. a levegőben, és én irányítok... hiába volt nagy álom, hiába foglalkoztam vele éveket, stb.. nem jött össze, és összetörtem.. később pedig rájöttem, hogy hihetetlenül nagy mértékben fölösleges volt az életembe, hiszen hiába lógok ki a sorból, nem így leszek különleges.. nem ettől leszek egyedi..
A szüleim minden áldott nap elmondják nekem, hogy különleges vagyok, és ne vesztegessem el azt, amivel meglettem áldva.. és sokáig kinevettem őket, miközben teljesen igazuk van.. és a gáz, hogy erre most jöttem rá..
Rossz úton haladtam folyamatosan, miközben azt gondoltam, hogy az egyszerűen fantasztikus, pedig egyáltalán nem.. Nem figyeltem oda, hogy pl a gyakorlással addig eltöltött több óra lecsökkent, majd már semmit sem gyakoroltam.. Sok helyre, próbára, összejövetelre, stb már el sem mentem.. szánalmas vagyok kb teljesen...
Átalakultam egy önző, bunkó emberré... pont az ellenkezője annak aki voltam, meg aki igazán vagyok..
Az emberek felé való bizalmam pontot tett viszont a végére, és úgytűnik, előveszem a régi, jól bevált módszert, és nem fog érdekelni, ha beszólnak, hogy túlságosan magam vagyok magammal, és nem osztok meg semmi érzelmet.. a választ már tudom rá, sőőt.. példát is tudok mondani.. sajnos..
Az elmúlt hónapokban amúgy vidáman is telt az élet.. Tamás, akivel másfél évig együtt jártunk, egyszerűen a legjobb barátom lett.. ahogy ő mondaná, "exekből lesznek a legjobb barátok"..:) és milyen igaza van.. Talán ezért értjük meg egymást ennyire, mert elég közel voltunk egymáshoz ahhoz, hogy megértsük egymást, és még a segítségre is futja.. Az aranyos az egészben, hogy inkább ő a támasz számomra, bár ő is az erősebb..:) bármit elmondhatok neki, segít.. tudunk mindenről beszélni, sokat nevetni, és egyszerűen nem tudjuk megunni egymást..(én legalábbis nem).:) szóval nagyon hálás vagyok érte, hogy ennyire számíthatok rá, és hogy a 3 éves szünetből ennyire jól jöttünk ki.. nah ezek most elég nyálasan hangozhattak, dee.. nah gyerekek ez az igazság..:)
boldogabb új évet kívánok előre is mindenkinek..:) és pusszpussz
(vezessetek óvatosan..xD)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése