Hétfő reggel...

Mint azt ahogy megígértem, hogy első dolgom lesz részletesebb bejegyzést írni, ezért most kelés után most az ágyból írok.:) nem mondanám, hogy kialudtam magam, sőt, csak fáradtabb lettem, szóval, ha valami nagy baromságot fogok írni, akkor ezt tudjátok be fáradtságnak. Hétfőn az amerikai csapatot láttuk vendégül itthon, és nagyon klassz estét töltöttünk együtt, sztorizgatással. Kedden pedig már nem is emlékszem mi történt, ugyanis kicsit régen volt már.:D Szerdán vittük fel a reptérre a csapatot, ami nagyon nehéz volt. Nehéz volt elengedni őket, hiszen annyira szép időt töltöttünk együtt, és az összeset nagyon megszerettem..:) Persze várom őket vissza hamarosan. Csütörtökön pihenés, pénteken suli. Szombaton Karád felé vettem az irányt, ugyanis András szülinapját megünnepeltük. Elég klassz volt. Vasárnap hazajöttem, és most itt vagyok.:) Ez a hét sokkal sűrűbb lesz. Minden napra jut valami tennivaló, vagy hasonló. A szombatot várom a legjobban, nem csak azért, mert hétvége, hanem azért is, mert Pécsre megyünk egy csapattal Nick Vujicic előadására. Végre találkozhatok a rég nem látott barátaimmal, és a házastársammal is.:D Vicces lesz. Persze addig ott van még ó néhány nap, amiket túl kell élni. Tegnap szembesültem azzal, hogy miért nem szeretek beszélni a legnagyobb hülyeségeimről azoknak az embereknek, akik elméletben a legközelebb állnak hozzám. Egyrészt egyből elítélnek, másrészt úgy leosztanak, hogy teljesen padlót fogok. Amikor Billel és Nellevel beszélek, tudom, hogy bármilyen dolgot elmondhatok nekik. Ők a megoldást keresik, és nem azon paráznak, hogy mekkora idióta vagyok. Biztatnak, és nekem pont erre van szükségem. Jó lenne minél több ilyen emberrel rendelkezni. Viszont. Most ideje kikelni az ágyból, és megfejelni a napot.;)