Januári...

Elég rég írtam már ide nektek. Páran említettétek is, hogy keveset mondok magamról, és nem is írok ide egy ideje. Ez annak köszönhető, hogy az ünnepek környékén elég sűrű volt az élet. Mindennap volt valami, akár az egész napos gyüli ünneplés, vagy amikor meglátogattuk a rokonokat, vagy az ifi kari. Ezek mellett beteg is voltam kétszer is. Az egyik pont szilveszterre esett..:S A hátam annyira be volt állva, hogy csak feküdni tudtam, vagy egy rövidebb ideig ülni. Nagyon kellemetlen volt, viszont ez nem rontotta el a szilveszteri ünneplésemet, csak kissé átrendezte. Ugyanis Bajára szerettem volna menni Hajniékkal, viszont szilveszter este átjöttek hozzám páran meglátogatni, ami nagyon jól esett..:) Aztán január.... hmmm az egyetemisták és főiskolások értik miért is nem kívánatos ez az időszak. Ez ugyanis a vizsgák hónapja. Igaz, csak 3 vizsgám volt, mégis nagyon nehéz volt rájuk felkészülni. Végül mindegyik meglett. Mostanában elkezdtem írni a szakdolgozatomat is, mely egyre nehezebb, és kezdek bepánikolni. Fogalmam sincs, hogy lesz kész ez az egész, és hogy fog ez egy egésszé összeállni. Félek attól is, hogy a konzulensemmel kb megöljük egymást majd.:D Mindketten elég határozott emberek vagyunk, és képesek vagyunk konzultálás helyett végig oltogatni egymást.:D Utolsó félév... Már alig vártam, hogy itt tartsak. Megmondom őszintén azt is csodának tartom, hogy idáig eljutottam, ugyanis már a legelején mondtam, hogy áhhh, én megyek innen az első félév végén. Jó, hogy lesz egy szakmám, amihez értek is, és szeretem is, és valószínűleg el is tudok benne helyezkedni. Előttünk most elég sok program áll a következő hónapokat illetően. Pl jövőhét végén Debreceni konfira megyünk néhányan az ifiből, aztán jönnek a Tóalmásiak előadni az ifinkbe, ami egyben egy klafa evangélizáció is lesz. Azután ifi farsang, és még miegymás. Elég nagy a hajtás, de én bírom az iramot. Hálás vagyok a környezetemért, a családomért, a gyülekezetért és a barátaimért. Az ilyen húzós és stresszes időszakban nagyon fontos már egy apró mosoly is, amit egymásnak átadhatunk, ezzel is bátorítva, hogy ne adjuk fel és ne kételkedjünk a sikerben. Az, hogy merre kell mennem, miután végeztem ezzel a sulival, még nem tudom, de bízom abban, hogy a Teremtő megmutatja nekem a helyes ösvényt.