Észrevettem a szépet...

A minap ahogy begördült az 1.10-es busz a 7-es állásra, figyelmes lettem 1 srácra. Még csak most kezdte a gimnáziumot, egyértelműen levágtam a viselkedéséből. Ami a legjobban meglepett, hogy mennyire berögződötten ragaszkodik az apró szokásaihoz, és egyáltalán nem enged belőle. Ezt abból szűrtem le, hogy vitába szállt egy 70-es éveiben levő öreg nénivel, hogy melyikük ül oda a legelső ülésre a sofőr mögé. Elég lelkesen vitáztak, és érveltek a maguk igaza mellett. Végül meglepetésemre, a néni engedett. Még jobban meglepődtem, amikor felszálltam végül én is a buszra, előttem szállt fel a nénike, és amikor a srác mellett elmentünk a buszon, a srác kinyújtotta rá a nyelvét...-.- gratulálok, hogy egy 15-16 éves fiú így tud viselkedni.

Sajnos ebből azt is leszűrtem, hogy én is sokszor túlságosan ragaszkodok a saját dolgaimhoz, nem állok mindig pozitívan a változtatáshoz. Merész ember vagyok, simán belemegyek bármibe, de jó lenne, ha még bevállalósabb lennék.:).... Akármennyire is rossznak tűnik 1-2 változtatás, lehet, hogy egy idő után csakis a hasznomra fog szolgálni.
A következő az, hogy megjelent teljes életnagyságban az ősz..:) Kicsit örülök is neki, meg nem is. Az örömem benne az az, hogy szeretek hosszú kabátot hordani, főleg, ha olyan szép a kabát, mint az enyém..^^ meg szeretem azt, hogy a levelek színessé válnak, és hogy ilyenkor jobban tudok gyönyörködni a világ szépségében, mint bármikor máskor (kivéve télen).:)... Amit nem szeretek benne, hogy reggelente sötét van, hogy megfagyok a saját szobámban, és hogy ilyenkor kb hetente megtudok betegedni..-.- Háát, ezt már okosabb emberek is megmondták: Minden rosszban van valami jó, és minden jóban van valami rossz.
A konferenciáról még mindig csak annyit tudok mondani, hogy alakul, és fantasztikus..:)... Megvannak az előadóink. Név szerint: Fodor Jani, Szabó Pista és Dan Laci..:).. áldott emberek, mindegyiket nagyon szeretem:)...
Vasárnap volt egy közös dicsőítő alkalmunk a környékbeli gyülikkel. Fantasztikus volt!!!
 Az amikor az egész gyülekezet előtt állunk, mi zenész csapat, és éneklünk, és énekel mindenki előttünk, az valami fantasztikus volt.... Ott helyben egyszerre annyira hálás lettem az életért, a zenéért, a barátaimért akik ott álltak előttem, a szeretetért, ami kézzelfogható volt abban a teremben..:) Hálás lettem Daniért, hogy ennyire fantasztikus embert kaphattam zenésztársnak a dicsőítésben. Hálás lettem minden olyan barátomért, akik most a legtöbbet jelentik számomra, főleg Csenge vagy a Takács, vagy Krisz..:) Csak úgy ott helyben elöntött a megelégedés, hogy szép az élet, hogy észrevettem a szépet.:) Az alkalom végén amikor Tocsával beszélgettem kicsit, azt mondta nekem, hogy olyan jó volt látni, hogy most énekeltem a legjobban eddig, és hogy olyan jó volt látni engem, hogy végig mosolyogtam. Nem tudtam, hogy ennyire látszott rajtam a boldogság. Dani és Timót állt mellettem az utolsó dics szakaszon, és nagyon jó volt velük együtt énekelni.
A nap végén, az ágyamon ülve hálát adtam mindezért, és hogy váratlanul megtalált a nyugalom, és újra megvan a belső békém...:)