2. advent...

Ahogy itt fekszem az ágyamban, hallgatom a szél zúgását, és nézem a hóesést, a karácsonyi hangulat tör rám teljesen. Apa húsos káposztát csinált holnapra, melynek illata belengi az egész házat. A kezemben egy bögre forró tea, melyet a saját kvfőzőmmel készítettem, mellettem a meleg radiátor, az ajtómról meg égősor lóg... Egyenlőre így második advent alkalmából elég. Szeretem a karácsonyt. Mindig is szerettem. Ahogy a testvéreimmel összeültünk egy szobába, és azon izgultunk, hogy ki mit fog kapni vagy korán reggel felkeltettük egymást, mert A: ott van a karácsonyfa a nappaliban, vagy B: esik a hóóó! ... A szomorú ebben az, hogy rég nem volt ilyen már. A testvéreim felnőttek, megházasodtak, és "itt hagytak engem". A karácsonyunk ezért is átalakult kissé, viszont mindig örömteli szokott lenni. De azt a hiányt amit a kis butafejűim jelentenek az nem kicsi..:S Nem teljes a kép így. Holnapra készült az ifi szolgálattal, melyre kíváncsi leszek, hogy sikerül. Nagyon remélem, hogy minden rendben lesz, és mindenki örömmel veszi majd. Örülök annak is, hogy az ifjúságunk is átalakult. Pont azok vannak hozzám legközelebb, akik nem kis fejtörést okoztak számomra. Ilyen pl a Hajni. Mindig az volt bennem, h áhh de nagy az arca, te jó ég, ha engem összezárnának vele, akkor nem tudnék vele kb 2 mondatnál többet beszélni :DD.. ebben az a vicces, hogy a konfi előtti 2 hónapban, és most utána is, kb napi szinten telefonálunk, volt hogy órákat. És persze az sms is elmaradhatatlan :D.. Annyira megszerettem, hogy mostmár nem is tudnék meglenni az ő barátsága nélkül. :) Még sorolhatnám az ilyen dolgokat, de nincs sok értelme.. Mindegyik sikersztori, és meglátjuk majd, hogy mi lesz a végeredmény. A sulival mi a helyzet? .. klasszul megy..:D eddig én sem hittem el, de kitűnőre állok, bár még nem kürtölöm széjjel, mert kitudja mi lesz a vége :DD.. Csodálatos, hogy az Úr milyen könnyedén tud segíteni mindenben.. Észre sem veszem, de sorban sikeresek a dolgok körülöttem.:) Kissé érdekesnek tűnhet ez, mivel orbitálisan nagy változások nem észlelhetőek körülöttem, mármint kézzelfoghatóak. A harcaim lecsendesedtek és megoldódtak szépen, sorban. A kérdéseimre válaszokat kaptam, és megnyugodtam. Ennyire mint most, még soha sem voltam bizonytalan abban, hogy 1 év múlva ilyenkor hol leszek. Mégis nagy nyugalommal kérdezgetem Édesatyám, hogy merre szeretne látni, mi a feladatom.. Majd arra is megjön időben a válasz..;)