Nem értem az életet... Valahogy annyira nem áll össze a kép, hogy mi miért történik néha.. Annyira nem értem az érzéseket, az embereket, a tetteket, a kimondott szavakat, melyek súlya lenyom a porba nyakig... Az emberekben való bizalmam már rég pontot tett a végére.. Bele sem megyek újabba amíg tényleg ki nem érdemli valaki... A legérthetetlenebb számomra az, hogy mutatnak egy arcot, az első benyomást úgy intézik, hogy full jó legyen, stb,.. aztán vagy húzzák az agyad a végtelenségig, vagy a következő alkalommal szépen tesznek a fejedre... A kihasználást, illetve a játékszernek nézést mára már van aki tudománnyá fejlesztette, és direkt módon mindennapi használatba helyezi... A következő az, hogy miért mennek szét sok-sok éves barátságaim?... Lehet, hogy megöregedtem, nem vagyok olyan már mint fény koromban, sem olyan menő, stb amilyet lehet, hogy elvárnának... de ha pl ez a probléma, akkor elégé elfajult ez a világ.. szánalmasság az egész... Vagy a lehetséges válasz az, hogy nem voltak elég erősek ezek a barátságok ahhoz, hogy a kemény időkben is kitartsanak... de egy 10 éves barátság így kell, hogy végződjön?... Egyre csak azt fogalmazza meg ez bennem, hogy nem vagyok elég jó... De mihez kell elég jónak lennem?...
Elértem egy kritikus ponthoz az életben... úgy tűnik már hetente kell végig gondolnom, hogy kikre számíthatok igazán, kik vannak mellettem mindenben... Talán hibáztam, amikor azt gondoltam, hogy lehet egy rakat barátom, és tévedtem, hogy azt gondoltam, hogy mindegyikkel személyes a kapcsolatom... Most, hogy ezekben az időkben igencsak bonyolult, nehéz, problémás dolgok történtek, nagyon kevesen voltak mellettem... Érthető.. addig kell valaki, amíg nem problémás... De.. én nem ezt adtam nekik..:S Bennem bízhattak, rám számíthattak, mindig.. ha kellett felvettem a telefont hajnalban h meghallgassam, lekéstem az utolsó buszomat is, hogy vigasztaljam, vagy sok-sok kilométert utaztam, hogy ne legyen egyedül... Háát igen.. van ami nem kifizetődő...
Namár most... ha most azt mondanám, hogy ezután nem leszek ilyen mindenkivel, mármint nyitott, segítőkész, lelki szemeteskuka, ilyenek... Ez nem megoldás, mert akkor bunkónak fognak elkönyvelni, és visszacsap a csapóajtó... Ugyanúgy vesztem el a barátaimat..:S
Nincs megoldás, vagy igenis van, csak nincs erre a sok kérdésre most úgy konkrétan se magyarázat se válasz? Végülis úgy döntöttem, hogy folytatom ezt így tovább.. az emberek és a világ változik, de nekem nem kötelező vele együtt sodródnom... Majdcsak lesz ez valahogy, és minden helyrejön vagy magától, vagy közös erővel változtatunk rajta...de ehhez mindenki kell, nem csak én, és nem csak ők... Együtt erősebbek vagyunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése