Érdekes módon egy pofon az élettől tanít a legjobban.. Futsz, és elesel... azt viszont te döntöd el, hogy mi jön ezek után.. ülsz tovább fájlalva a sebeid, miközben arra várzs, hogy valaki arra járjon, és megsajnálva téged felsegítsen,.. vagy felállsz, nem törődsz a fájdalommal.. futsz tovább, és a sebed begyógyul egy idő után, de addig nem figyelsz rá, nem törődsz a fájdalommal...
Én is elestem.. sőőőt.. felbuktam, teli lettem sebekkel.. Arra vártam, hogy jön valaki és olyat tesz vagy mond amitől meggyógyulva felállok a lábamra, és folyttaom a futást.. Voltak akik "megálltak".. de az eleséssel járó ilyedtséget lekellett tennem ahoz, hogy észrevegyem: a sebeim nem akkorák, amilyennek képzeltem.. talpra álltam, és most 1-2 másik "sebesülttel" futok tovább.... és ez így a jó..:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése