Félek...

Héten a nyár egyik legklasszabb hetét töltjük el Neukirchenben. Nagyon klassz a környezet, klasszak az emberkék, és persze a lenyűgözően hatalmas terek, amik mindig is vonzottak engem. Hogy minden tökéletesen illeszkedik a látképbe, mind színvilágukban, mind stílusukkal, stb. Van viszont valami amit megosztanék mégiscsak, hiszen talán ez az a hely, ahonnan a legtöbben megtudhatjátok, hogy mi is lakozik néha az életemben. Az a helyzet, hogy eddig rejtegetett vagy felszínre került félelmeim közül az elmúlt időszakban az egyik előtérbe került. Iszonyúan hátráltat és önbizalomfaló egy dög. Akadályozza a nyíltságom és őszinteségem is néha, ami igencsak nagy bonyodalmakat és felfordulást tud és tudott okozni. Ez pedig az, hogy félek a visszautasításoktól, és az ebből fakadó csalódásoktól. Most gondolhat mindenki párkapcsolatos izékra,.. nem tagadom, hogy ilyen is volt a pakliban, és tutira lesz is még, de ez nem csak erről szól. Ez mindent magában foglal, a zenélésemtől kezdve a munkámig minden benne van ebben. A csalódásokat nem igazán tudom jól kezelni vagy jól kiheverni, de ezt nem mesélem, biztos nyilvánvaló. És ezért sokszor nem is a saját életemmel, hanem inkább másokéval foglalkoztam, hogy inkább az övéket kritizáljam, vagy hasonlók, és nem vettem észre, hogy mögöttem pedig egy nagy rakás romhalmaz van.. Teháát… mostanában a saját kis szemétdombomon szeretném eltölteni az időmet, hogy rendbe tegyek mindent, és persze megakarom tanulni, hogy nem vagyok kevesebb senkinél sem, hiszen mindannyian tökéletesre lettünk megalkotva, és az csak rajtunk áll, hogy mit kezdünk azzal a tökéletessel..;)