Februáros...

Már egy ideje nem írtam... Nem lustaság vagy hasonlók az okai, hanem csak simán nem volt időm rá. Annyi dolog történik velem. Februárra szokták azt mondani, hogy nincs élet, semmi sem történik.. unalmas és száraz hónap. Nekem valahogy pörgős és egyáltalán nem unalmas. Sokszor örülök, amikor egy hosszú nap után végre fürödhetek és alhatok egyet. Iszonyat nehéz. Nemcsak az időhiány a nemírásom oka. Az is van, hogy annyira sok a gondom, harcom, hogy inkább nem is írok, mert csak kijön belőlem. Nagyon sokat kiborulok. Nem szeretek erről beszélni a hozzám közelállóknak, mert nem akarom terhelni őket, és egy idő után már nehéz csak annyit kapni tőlük, hogy: "Uhhh, jah, az szívás, de majd lesz jobb..." Ez nem segít semmit nekem. Őszintén szólva rengetegszer kijön belőlem ez a sok dolog, és akkor csak sírni tudok, de másoktól elzárkózva és egyedül. Mit mondhatnék? Én érzem a fájdalmakat, én harcolok, így nem érti meg senki sem. Inkább egyedül kiadom, és csendben maradok, jópofát vágva mindenre. Közben az van, hogy pár nap múlva lejár a szerződésem a munkában, amit keserédes szívvel várok. Keserű, mert itthagyom a "családomat", és édes, mert végre nem égetgetem a kezeimet mindennap össze, és nem leszek klausztrofóbiás sem. Ami még lesz ezután még mindig ismeretlen, viszont szeptembertől lehetséges, hogy tanulni fogok újra. Nemsokára megyünk Északírbe is, amit nagyon várok, mert végre látom a sok aranyos kis testvéremet és rég nem látott barátaimat. Kérlek gondoljatok rám harcaimban, hogy túljussak mindenen végre, és meggyógyulhassak.