My soul

Már csak néhány nap van a szünetig.. Alig várom, hogy jókis hangulatban a családommal, barátaimmal eltölthessem a "jól megérdemelt" pihenőidőt. Karácsony az egyik legfontosabb eseményünk, végre ilyenkor tudunk összejönni kicsit több időre a tágabb családi körrel, mint egyébként szoktunk. Sokan hiányoznak már akár családtagok, akár barátok. Sajnos idén nem tudok sokfelé szakadni, szóval már most mondom, ha valaki még látni akar, időben szóljon. :) Egyébként megvagyok, bár kissé fáradt, olykor megtört vagyok. Egy rakatnyi inger ér mindenfelől, és ahogy "öregszem", egyre rosszabbul kezelem. De persze ezen túl leszek, hozzá szokok, nem tartom kirívó bajságnak. Ezek mellett mégis tetszik a pörgés, az, hogy mindig van valami tennivaló. Ezt mindig díjaztam, így igazán hasznosnak érezhetem magam. Most például a munka mellett még egy pályázatban is dolgozok, ami nem könnyű, viszont nehéz.. De a kihívás nagyon klassz benne, szóval ez most nem a panaszkodás hangja akart lenni. Szeretem csinálni ezt is, meg a munkámat is. Szeretek a nap végére elfáradni, szeretek minden délután-este újratöltődni. Szeretem, hogy mindennap tanulok valamit főleg a főnökömtől (akár kicsit, akár nagyot), és érzem, a gondolataim és érzéseim is változnak folyamatosan. Tudom, nem látszik, de rengeteg gátlás van bennem az élet minden területén. Nagyon sokat küzdök velük mindennap, és sokszor elbukom. Ez ilyenkor nem túl kellemes, de tovább próbálkozom. Annak ellenére, hogy sok mindenben sokat fejlődtem, még mindig úgy érzem, hogy komoly határaim vannak bizonyos dolgokban. Szeretem döntögetni az akadályokat, viszont nagyon nehéz is. Az Úr rengeteget segít nekem ebben: bátorít, vigasztal, elkísér. Ezért is bánt sokszor, hogy a bizalmam mégis sokszor megremeg benne, teljesen érthetetlenül, teljesen megmagyarázhatatlanul. Ha nem szeretne annyira, és nem lenne a hatalmas szeretete, sehol se lennék. Olyan durva belegondolni, hogy vannak helyzetek, amikor valakink elront valamit, és mi egy idő után otthagyjuk, és feladjuk azt, hogy bármikor is változhat az illető. Isten nem ilyen. Pedig mi aztán sok mindent eltudunk rontani, főleg én.. És mégis... Nem mond le rólam, Fogja magát, és újra-újra próbálkozik, összeszed, felemel, és még miután újra elrontom is, nem néz rám csúnyán, hogy akkor most itt a mese vége.. Nem. Kezdi elölről. Isten legkedvesebb játéka a szívünkkel való kirakózás. (Mint tudjuk ehhez sok türelem és óvatosság kell). Nos a szívemmel mi a helyzet? Egyben van. Az érzéseim, érzelmeim az életben kezdenek helyrerázódni. Így visszagondolva, kellettek a nehézségek, kellettek az összetörések, hiszen ezek formáltak azzá, ami most lettem igazán. Persze ez még formálódik, még igazán meg kell érnem sok mindenben. A düh, a harag, a megsértettség teljesen eltűntek belőlem. Nagyon klassz érzés, talán most ezért vagyok a leghálásabb. Viszont vannak dolgok, amiket most teljesen határozottan kitűztem magam elé, hogy azokban változtatok tartósan. Teljesen szilárd tervek ezek, hiszem, hogy sikerülni fognak. Habár gyenge vagyok, az Úr mégis erőssé tesz, amikor eljön az ideje, hogy annak kell lennem. Mostanság megkaptam a jövőre való dolgokból 1-2-t az Istentől, amik miatt sokat imáztam, de nagyon régóta már. Fura érzés megkapni olyan válaszokat, amikért évek óta könyörögtél, hiszen azóta valamelyest átfogalmazódtak, megváltoztak, de van ami ugyanaz maradt. Hát én megkaptam ezt-azt. Az érzés nem olyan volt, mint amire számítottam. Sok kijelentéskor azt hiszi az ember, hogy Isten egy rakat hárfát szorongató angyallal megjelenik neki a mező kellős közepén, ott pedig eldalolják neki szájbarágósan, hogy mi is fog történni, mit is kell tennie. Hát, ha ezt eddig így gondoltad, ki kell, hogy ábrándítsalak testvér! Isten általában nálam ezt úgy közli, hogy egy dolgot konkrétan megkérdezek tőle, és kérem, hogy ha az akarata, akkor békességet adjon felőle, ha pedig nem akarja azt, bizonytalanítson el a lehető legjobban. Hát a békességen keresztül megkaptam a dolgokra a választ elég egyértelműen, illetve a bizonytalanságon keresztül is. (Ha valaki jól ismer, az tudja, hogy engem a bizonytalanság legkisebb érzetével nagyon klasszul meg lehet ölni kb). Nos így decemberre talán ennyi elég most. Elég mélyre sikerült ez a bejegyzés most. Teljesen a lelkemből. De nem igazán bánom. Még majd talán írok az ünnepekről, meg, hogy merre jártam, mit csináltam. Puszi mindenkinek :)