Válassz...!

A mai napon valami furcsa körülmény kihozott belőlem valami olyasmit, amit már lezártnak tekintettem..
Mostanában eldöntöttem a továbbtanulással kapcsolatos dolgokat, amiket december vége felé megváltoztattam... aztán a mai napon is változott ez valamelyest.. Furcsa, hogy amit keresek, vagy kerestem, azt most megtalálom, az orrom elé kínálja magát, és észreveszem végre, hogy igen... ez az én utam.:) Hálás vagyok ezért, nem is kicsit.:)
Megtanultam az elmúlt időszakban, hogy hogyan kezeljem a kudarcnak látszó dolgokat, amik lefoglalják az agyam, amik elveszik a jókedvem és szomorítják az életem.. magyarul: ami tegnap fájt, az ma már elmúlt, és nincs többé..
Ha feldobnak egy labdát, ne üss te is bele egyet, vagy ne csapd le... hanem szépen várd meg, míg a szél visszafújja az ellenség területére, és te még hozzá sem tettél.. Sok a bántás mostanság, de ezeket is csak én láttam így.. Csak azok a dolgok fognak bántani, fájni és megmaradni örök szemszúrásnak, amikkel foglalkozunk.. Miért is éri meg akkor erre akár 1 percet is szánni?... nem tudom.. ez már az emberek fájdalom utáni hajhászása..
Ahogy a jövőmet a következő 3-4 évre eldöntöttem, egyben egy vágy is.. Vágy arra, hogy szelídebb legyek, hogy alázatot és szeretetet tanuljak, hogy felnőtt legyek a személyemben is.. és hogy méltóbban végezzem a szolgálatomat..:) ezt majd később kifejtem..:)
Pár nap múlva elutazok végre.:).. sokunk örömére és sokunk bánatára.:)).. Már várom, hogy a gyönyörű Giant's causewaynél legyek, kitárt karokkal engedjem, hogy a szél belekapjon a ruhámba, a hajamba, és a kövek szélén a sós tenger illatát érezzem.. ezek együtt a szabadság legfantasztikusabb megelevenítői..:).. és persze a rope bridge meg Coleraine meg Belfast sem maradhat el, és a kedvencem sem: a Portstewart-i tengerpart és maga a település..:D.. ajjj..:D már naaaaaaaagyon várom:D:D