Amikor úgy érzed, hogy össze esel, elfáradtál, nincs tovább, elég az életből; amikor már minden energiád felemésztődni látszik, magadban kiborultál, de ez kívülről nem látszik, és arra gondolsz, bárcsak egész nap az ágyamban maradhatnék, és nem kéne tudomást venni az életről.... ezt hívják úgy, hogy tényleg elég az életből... Az úgynevezett vésztartalékra is azért nem jársz rá, mert tudod.. az is el fog fogyni nagyon hamar, és akkor a brutális kiakadás és összeomlás katasztrófája megtörténik...
Gondolom szívmelengető bevezetőm elárult sokat.. Mostanság mintha sokkot kaptam volna az élettől.. Egyszerűen fáj minden, magamba burkolózok, és így érzem jól, vagyis inkább biztonságban magam. Ez eleinte nem volt rossz ötlet, de egyre inkább bénának fogom fel, mert egyszerűen többet "kell" így rágódnom a gondolataimon... Nem akarok velük állandóan foglalkozni,.. sőt! minél kevesebbet, annál jobb. A héten elég keményen elkapott a nátha, és amikor elmentem a dokihoz kértem, hogy valami olyat írjon fel, ami hamar meggyógyít.. Erre ő azt mondta, hogy olyat ad, ami szinte kiszippantja belőlem a betegséget... Így is lett.. viszont annyira kiszippantotta belőlem, hogy utána 2 éjszakát végighánytam..-.- fantasztikus volt...
Ezek mellett még mindig a lelki dolgok látogatnak meg mindennap.... Úgyhogy az élet nem fenékig tejfej..-.-
Az egyetlen dolog ami szinte még életben tart az, hogy 9 nap múlva (vagyis inkább 8) elutazok végre 2 hosszú hétre..:) kicsit jólesz kiszellőztetni a fejem..:)) de addigis... gondoljatok rám..:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése