Mosolyod gondolata feldob...

Mostanság túl sokszor alakul úgy az élet ahogy igencsak kedvezőtlen. Rohanok minden nap, a vizsgatempó beindult, és igencsak nemszeretem dolog ez.. ezek mellett egyéb válságok és érzelmi dolgok terhelnek meg, ami sokszor kiveszi belőlem a jókedvet, a lendületet és a pörgést.. Viszont annyira jó dolog az mostanában, hogy 1-2 ember amikor eszembe jut, azon kapom magam hogy vigyorgok ezerrel..:D És eleinte én sem értettem a saját debil vigyoromat..:D De ha eszembe jut egyikük mosolya, az mindig feldob.. és pont erre van szükségem.. Sokan hülyéztek már le, vagy kötöttek belém, hogy minek kell nekem az hogy mindennap bátorítsanak, hogy támogassanak akár jól vagyok, akár nem... Ahogy a zenésznek van zenész társa, úgy a zenésznek rajongója is van.. A rajongó nem a beteges imádatra lett kitalálva, hanem arra, hogy inspirálja, és bátorítsa a zenészt.. Nekem szükségem van az én rajongóimra, és igaz nincs olyan sok, de bőven elég arra, hogy ne érezzem magam egyedül és ezzel egyidőben elveszettnek... És akármennyire nagyképűnek tűnik ez a szöveg, vagy hasonló, ebbe igazán nem lehet belekötni, mert aki igazán tényleg ismer, az tudja, hogy ez így igaz, és így van.. Úgy érzem, hogy valami új, valami nagyobbszabású felszabadulás is megtörtént bennem.. A kezdeti visszahúzódásom megszűnt bizonyos dolgoktól, és amióta az a bizonyos "figyelő erő" nem hátráltat, és nem akadályoz meg, azóta a teljes komfort megélhető számomra..:) (azta kezdek átalakulni dr. Sheldon Cooper-ré...xD)--->BAZINGA!xD AZ érettségiig és a vizsgáimig nincs sok idő már vissza, úgyhogy gondoljatok ráááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááám!!!!!!!!:D:D és tényleg kérlek h bátorítsatok, mert szükségem van rá..:) nyugodtan írjatok rám facen, vagy mailt küldjetek, mint eddig jópáran tettétek, amiért ezúton is hálás vagyok..:D pusszpussz..:D