Szeptemberii...

Elkezdődött a szeptember, az iskola, a tanulás, vagyis valami olyasmi féle.. Itt van vagyis csak volt a mézfesztivál, a miénk a város, a corso napok, sörbörze, és aki amit akar még..:) Ezek a dolgok mutatják azt, hogy az élet beindult, és rövid időn belül kellett visszarázódni abba a bizonyos régi kerékvágásba. Számomra ez egy kicsit más most. A tavalyi évben amennyire aprólékosan elterveztem, hogy menekülök minél messzebbre a MUA-ból, most annyira szeretek ott lenni. Amennyire félve, kicsit bizonytalanul vettem szemügyre az osztályt, talán nem sok reményt szentelve a tudatnak, hogy egytől egyig klasszak, most úgy szeretem az összeset, még ha nem is ismerem őket annyira, amennyire kéne.. Amit tanulok szeretem, érdekel, és belátom, hogy ehhez értek. A nyári gyakorlaton számomra kiderült, hogy a turizmus az én pályám, ez az a dolog, amivel foglalkozni szeretnék az elkövetkezendő éveimben. Jó volt számomra azt is látni, hogy a kis IFOs meg bankis osztályban vannak ismerős arcok, volt iskolám néhány diákja. Jó volt kicsit bátorítani őket a saját sztorimmal, hogy mennyire utáltam ezt a helyet, és most mennyire szeretem..:) Egyik reggel, amikor Neukirchenben még ott voltunk elgondolkoztam az életemen, hogy ez az év eddig miket is hozott elém. Rájöttem, hogy ez az az időszak, amikor kiderül, hogy kire is számíthatok igazán, hogy mire is van szükségem igazán, és merre tart az életem. A kire is számíthatok igazán elég egyértelművé vált mostanság. Elég sok mindenki ideszámít, bár sok mindenki aki pl tavaly idetartozott az ma már kb elég messze jár. Furcsa, mégis jó belegondolni, hogy az a néhány ember aki most van, ők évek óta vannak nekem.. Igazából ez is érződhet egy idő után, hogy az a kapcsolat milyen tartós lesz.. és igen.. úgy is történt, ahogy várható volt. De nem szomorít el.. Ha más az utatok, másak az álmaitok, vágyaitok, de főleg a gondolkodásotok és értékeitek, akkor nem járhattok egy utat.. És ez nem baj.. csak egy új lehetőség. Mire is van igazán szükségem?.. a tisztaságra és a "szentségre".. szeretnék a következő évben készen állni arra, hogy komolyabb szolgálatokat vállaljak, és elhatároztam, hogy azt hivatásszerűen is szeretném végezni. Talán így lehet a legodaszántabban végezni egy igazi szolgálatot.. Merre tart az életem? Úgy tűnik a cél felé, amit kitűztem, és őszintén megmondhatom, hogy ettől boldogabb is az életem.. Nem igazán változott semmi, mégis a felfogásod ha megváltoztatod, és a negatív éned eldobod, nyitottabb leszel az igére, sokkal vidámabb és boldogabb leszel, mert úgy érzed ettől, hogy semmi gondod sincs az egész világon.. Persze problémák mindig vannak, és fájdalmak, stb.. de ezeket túl lehet élni.. csak találd meg az Istent, és legyen őszinte az odaszánásod...