Tenyerén hordoz...

A mai nap (vagyis inkább már tegnapi) alkalmával elgondolkoztam a nagybetűs Életen. Mennyi akadály, próba.. nehéz túljutni rajtuk, de mégis valahogy sikerül. A vicces ebben, hogy a nehezeken sikerül túljutni.. de az apró, kis mindennapi bajság elkerülésére való törekvésem fullad meg. Sokszor nem is értettem, mi is a gond velem, mit rontok el. Viszont kezdek rájönni, és egyáltalán nem tetszik a dolog. Más azt mondani 1-1 bűnre hogy ott hagyom, abba hagyom, nem érdekel, hátat fordítok, és más ugyanezt meg is cselekedni teljesen, úgy, hogy az tényleg a "múlt zenéje" legyen. Úgytűnik nekem is ilyen gondjaim adódnak mostanság. Ahogy egyre többet gondolkozok el ezen, rá kell, hogy jöjjek, hogy talán ez bennem a legnagyobb hiba. Nem tehetem azt meg, hogy imádkozok a változásért, de megcselekedni már nem fogom.. Ezt még Istentől sem várhatom el. Mennyire önző tudok lenni.. Viszont jóérzés az, hogy elesettségeimben egyáltalán nem érzem egyedül magam, földi bátorítás mindig van, de nem igazán erre alapoznék, ugyanis nincs annyi ember a földön, akik akkora segítséget tudnának nyújtani mint az én mennyei Atyám..:)) fantasztikus jó mindig számítani valakire, főleg ha annyira furának, és a többi embertől eltérőnek érzed magad. Amikor megtámad az az érzés, hogy kilógsz a sorból, vagy egyenesen kinéznek onnan, vagy hogy a te beszédedet és gondolataidat soha sem érti senki... olyan dolgok amik különlegessé tesznek, mégis kirekesztő jellegűek, ami meg már nem a legszebb oldala az egyediségnek. Mégis van legalább 1 valaki, de nem is akárki, akinek tökéletes vagy, a legszebb és legcsodálatosabb, és ő hibátlan alkotásnak tart téged, és teljes lényével gyönyörködik benned..:) ez a fontos, és nem a sorból való kilógás..:) Az elmúlt hét amúgy igazán forgalmas és klassz volt..:) A hét nagy részében megvendégeltük házunkban Gyócsi Lacit, Raush Zolit, aztán 1 éjszakára beugrott 1-2 m1-es régi barátunk, akik Niklára mentek forgatni, vagyis Imre és Laci..:)) Viszont a hét talán fénypontja a niklai motoros találkozó volt, ami nagyon klassz volt.:) Jó érzés volt ezekben az emberekben nagyon klassz, áldott, szolgálatkész embereket, akiknek mellesleg klassz a humoruk, és lazán is beszélgethetsz velük.:) Kissé meg is szégyenültem magamban, amikor azt láttam, hogy mekkora nyitottsággal fordultak az ott élő emberekhez, nem törődve semmi külsőséggel, és hogy a szeretetüket csak úgy öntötték az emberekre..:)) akkor ott helyben tudtam eddig a leghálásabb lenni ezért a szolgálatért... és elhatároztam, hogy szeretnék többet tenni ezért, és rugdosni fogom az ifit..:)).. egyszóval.. hálás vagyok mindenkiért akiket itt névszerint vagy anélkül soroltam fel..:) egytől egyig megszínesítették ezt a hetet..:))