Ilyen volt, ilyen lesz...

A mostani hétvége volt az egyik legklasszabb esemény az életemben. Mindigis jó érzéssel tölt el, ha valami úgy sikerül, ahogy azt elterveztem, illetve szeretem élvezni az áldásokat, amik elég sokféle módon mutatkoztak meg. Ilyen volt pl az hogy a konfi létszáma volt az a dolog, ami a legkevésbé érdekelt engem, meg aztán barátságok köttettek és erősödtek meg a hétvégén. Szerintem felsorolnom sem kéne, hogy mi mindenért vagyok hálás, ezért nem fogom.. Kérdezz meg élőben.;) A következő az az, hogy elgondolkoztam a napokban. Nem igazán sok időm volt összeszedni a gondolataimat, illetve értelmezni is azokat, viszont esténként, amikor értékelem a napi eseményeket, akkor adódik időm rá, hogy nyugodtan gondolkozzam. Tudom, hogy egy roppant bonyolult személy vagyok, aki nem a legszebb külsővel vagyok megáldva, és még emellett határozott és őszinte vagyok, és ezek most negatívumként vannak idesorolva. Viszont úgy gondolom, hogy mégis.. ha ismernék az igazi énem, az igazi Dorkást, akkor a világ egyik legszerethetőbb emberének tartanának. Akik ismernek, tudják, hogy nem sokra tartom magam, ezért a következő dolgokat sem egóból írom majd. A belsőm gyönyörű a bazinagy romlottság mellett. Az Úr megszépíti a lelkemet és az életemet napról napra. Ezért bárkit könnyen szeretni tudok, és talán ezért is fog nekem örülni majd a párom.. Oda-vissza leszek érte. A lényem olyannyira egyedi, hogy néha saját magamnak is fejtörést okozok már a puszta gondolkodásommal. Apám mondja mindennap nekem, hogy milyen különleges vagyok, és hogy ezt soha se felejtsem el. Ezért a héten kapottak és az eddigi észrevételeim alapján rájöttem, hogy nem is az embereknek van gondjuk velem, hanem nekem van saját magammal. Nem barátkoztam meg a gondolattal és ténnyel soha sem, hogy nem vagyok se vékony, sem egy gyönyörűség. Nem vagyok sem egy full okos, és nem leszek soha sem kitűnő tanuló. Nem vagyok egy a világ 100 legtehetségesebb emberei közül, és soha sem leszek az. És azt gondoltam, hogy igenis ezek az értelmei az életnek, miközben egyáltalán nem. Szeretek élni, szeretem élvezni az áldásokat, szeretem a nap sugarát, ahogy kb cirógatja az arcomat, és szeretem a szelet ami új illatokat hoz, és az ismert/ismeretlen tájakat, melyek mindig letudnak nyűgözni. Szeretem, hogy az Úr adott értelmet, amivel megláthatom az igazi értékét mindennek...