Akkor ez így is marad...

Eddigi élettapasztalatom alapját véve a boldogság, az öröm, a vidámság, a nyugalom nem tart sokáig. Sokszor hamarabb elmúlt, mint feltudtam volna fogni az egészet. belekerültem a nagy boldogságba, és 1-2 nap után simán elmúlt az egész, vagy hogy kicsit hosszabb időtartamot mondjak, pár hétig tartott.
A mostani boldogságom egyáltalán nem ilyen. Érzem, hogy akkor ez most így is fog maradni. Nem mondom, hogy örökre, mert az szinte lehetetlen, viszont sokáig nyugalmat fog adni, mellette örömet, és vidámságot.

Rá kellett jönnöm mostanában, hogy az életemet az fogja formálni, ahogy élem azt, amilyenné teszem, mert ha belemegyek sok hülyeségbe, mint az elmúlt hónapokban, akkor az életem egy silány, lepusztult semmi lesz a végén. Viszont, ha törekedni próbálok a jóra, a szépre, a boldogságot próbálom keresni, akkor tényleg jó lesz. Lehet, hogy itt a nagy boldogságról való "szentbeszédem" kissé nyálasnak, vagy felszínesnek ítéled meg, de te aki ezt olvasod, ha jól ismersz, akkor rájössz, hogy az életemben tényleg végbemegy épp egy változás, és nem mondanék soha sem valótlant szándékosan.
Észrevettem, hogy mostanában egyre többen olvassátok a blogomat, és ennek nagyon örülök. Igaz, hogy fogalmam sincs, hogy ki, vagy kik olvassák ennyire, de mindenképpen szeretnék visszajelzést kapni erről tőletek, hogy vajon építő hatással van e rátok, hogy mit éreztek, gondoltok miközben olvassátok. Építő kritikákat elfogadok, tehát ez lehet ugyanúgy pozitív és persze negatív is.:) Remélem néhányan jeleztek majd vissza, és köszönöm, hogy ennyire fontos vagyok nektek, hogy képesek vagytok végigolvasni naponta a néha irtó uncsi bejegyzéseimet. (:(: Köszi nektek!:)