2011. június 20., hétfő

Keresni és megtalálni, vagy várni és megkapni?

Ahogy reggel felébredtem azon kaptam magam, hogy teli szájjal mosolygok. El kellett gondolkoznom azon, hogy miből fakad ez. Ez a boldogság érzete. Ahogy felébredek, egyből eszembe jut, hogy milyen dinamikus és szép életem van. Klasszak az emberek körülöttem, jó a környék, és az Úr áldása vezet. Kell ennél több?... Nekem nem.
A boldogság érzete megfordítja a tetteinket jó irányba. Megváltozunk kívül és belül is. Nagy hatással van az emberre. Bennem pont ez megy végbe. Kezdek megelégedni magammal:) Kezdem észrevenni az értékeimet, a belső szépséget, és a harmóniára való törekvésemet. Kezdem kitaszítani a rosszat, a gonoszat, a bűnt az életemből, amire egyáltalán nincs szükségem. Kezdek felnőni, keresni a nyugalmat a békét mindenben. Ez az igazi áldás, hogy valaki idáig eljusson, és örülök, hogy nem egészen 18 évesen eljutottam idáig. Olyan sok mindenkinek köszönhetem ezt, de főleg az Úrnak, hogy amikor azért könyörögtem több mint 1 hónapja, hogy ne hagyjon magamra, ne engedje, hogy elvesszek, emeljen fel, tisztítson meg, hogy aztán a dicsőségére tudjam ezt emlegetni, megtette, és nem hagyott el.:) a Legnagyobb mélységből szabadított meg, nagy dolgok árán is, olykor szenvedve, de megmentett, és újra tisztának, és ami a legfontosabb az Övének érzem magam.. Dicsőség Neki!..:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése